Az első időszak olyan szinten durva, hogy szerintem csak olyan mer okoskodni egy ikres anyának, hogy mit hogy csináljon és hányszor szoptasson stb, aki még nem látott ikreket vagy nem is hallott ikres anyákat beszélgetni.
Nekem miközben majd megőrültem, hogy egyszerre legyek nő, anya, feleség és konyhatündér, valamint barátnő és háziasszony, eszembe sem jutott, hogy talán túlaggódom az egészet. Mai eszemmel már pontosan tudom, hogy ikrekkel fel kell rúgni bizonyos szabályokat és a nyugalom valamint idegrendszerünk megóvása érdekében csak a belső hangra szabad hallgatni. Úgy látom, hiányzik az ikres anyukáknak egy olyan központ vagy szaktanácsadó állandó jelenléte, ahol minden felmerülő kérdésre tapasztalatok alapján kapnak választ. A védőnők bár nagyon hasznosak sajnos sokszor ugyanúgy tanácstalanok tudnak lenni egy ikres anya problémáival kapcsolatban, mint mi magunk. Hiába az igyekezetük, hacsak nem neveltek maguk a védőnők is egyszerre két vagy több egykorú babát, nem mindig értik meg ezt az élethelyzetet. Vagy ha meg is értik, nem biztos, hogy értékelhető tanácsot adnak. Még inkább durva egy ikres anya helyzete, ha elszigetelt vagy a centrumtól távoleső helyen él. Ilyenkor nem tud ringatóba járni, nem tud ötyézni a többi anyukával, szinte állandóan magára marad minden családi és egyéb jószándékú segítség ellenére is egyedüli tanácsadója az életösztön marad az anyai ösztönök mellett-
Minden ikresnek sok erőt kívánok és tegyétek félre a lelkiismeretfurdalást!
A bezzeganyán találtam ezt a kommentet egy hármasikres írás alatt és hát igen, engem is baromira idegesített mindig az összes beszólogató, meg mindenki, aki kifogásolta, hogy nem vagyok vidámabb és sokszor majd megpusztulok.
Én ugyan nem vagyok híve az ilyen "járd az én utamat" dumának, sőt, de valahogy tényleg mindig azt kívánom az engem kritizálóknak, hogy szüljenek Texasban ikreket - Texasban szerintem a nullánál is nullább szocializálódási lehetősége van még egy gyermektelen lénynek is - és nyomjanak le két évet segítség, barátok, család nélkül, aztán majd beszélgetünk. Egyébként ez kiválóan kapcsolódik az előző posthoz is.
