És Marci hazajött végre és tegnap fél kettőig ünnepeltük, hogy újra találkozunk (emlékszel, mikor kézen fogva járkáltunk a lakásomban?) és ma reggel a nyelviskola eligazításán (de most komolyan, mi a szart igazgatnak rajtam? Tíz éven át heti ötven-hatvan órát tanítottam, muszáj úgy kezelniük, mintha most jöttem volna ki az egyetemről?) majdnem elpusztultam az álmosságtól, szerencsére a rettentő fontos eligazítás kábé tíz percig tartott csak (és ezért berángattak a Móriczra hajnalban, nem hiszem el), aztán jöhettem haza gyereket ápolni (Marcus be is lázasodott végül).
Hétfőn kezdődik egy hajnali tanfolyam, azért kellett eligazítani, mondjuk a csoport egy tanárt már elfogyasztott (rejtélyes okokból új tanárt kértek), szóval kicsit aggódom, az ilyen tanárlecserélős csoportokkal mindig sok baj van.
Jézusom, de fáradt vagyok. Azért én is szívesen elutaznék néha tíz napra egyedül, hú, asszem az összes napot átaludnám
