Egy csomószor volt régebben, a nagy nehézségek közepette, hogy visszavágytam a régi életembe (de ezt akkor alig-alig mertem bevallani magamnak): abba az életbe, amiben csak a macskával éltünk és éjszaka takarítottam és hétvégén hajnalig filmet néztem, ha úgy hozta úri kedvem és folyton dolgoztam és ha tehettem moziba mentem és akkor ettem-ittam amikor csak akartam és egyáltalán: mindig azt csináltam, amit csak akartam.
Eh, mindegy, nem magyarázom. Csak azt akartam mondani, hogy hiába a sok nehézség, lemondás, fáradtság, meg kevés spontaneitás, de mégis annyival jobb családban élni, mint egyedül.
