“It made me sad when I caught myself pretending that everybody out there in cyberspace cared about what I thought, when really nobody gives a shit. And when I multiplied that sad feeling by all the millions of people in their lonely little rooms, furiously writing and posting to their lonely little pages that nobody has time to read because they’re all so busy writing and posting, it kind of broke my heart.”

Remek fölösleges, csak bloggerek számára értelmezhető időtöltéseket találtam ki magamnak, most, hogy végképp semmire sincs időm: egyrészt szépen cizellált kommenteket írok blogpostokhoz, majd amint készen vannak, gyorsan kitörlöm őket, másrészt hosszan fogalmazgatok egy-egy bejegyzést, majd azon melegében mindet titkosítom is. 

Jó móka, próbáljátok ki ti is. 

PS.: Most megyek eszméletemet veszteni, ötkor kelek, loholok Budaörsre - egy nagy pusztulat a dolgozó ember élete, én mondom nektek. Feleim.