Nézegettem a blogkínálatot, mondván, hogy kéne olvasni valaki újat, aki szellemes, érdekes, inspiráló.
Ilyenkor az ember persze rögtön a naggyon-nagggyon népszerű és állítólag retttttentő vicces blogokkal kezdi, nos, most vagy én vagyok végtelenül fapina (nem), vagy az átlagember humorérzéke rettenetes, mert ezek a naggggyon híres, naggggyon vicces blogok annyira izzadságszagúak és annnnyira nem viccesek és nem érdekesek és nem eredetiek, kábé olyanok, mint egy középszar kabaré, olvasás közben pont úgy éreztem magam, mint annak idején azon a borzalmas filmen a moziban, amit Ági barátnőmmel néztünk meg és körülöttünk mindenki szakadt a röhögéstől, míg mi egyszer halványan elmosolyodtunk.
És egyébként is: ki nem állhatom, ha valaki mindig vicces (viccelni próbál, mármint), mert egyrészt nem hiszem el, másrészt meg mert nem vicces mindig minden és egyáltalán nem kell erőltetetten sokat röhögni.
A nevetés meg a jókedv fontos dolgok, de én baromira nem hiszem el, hogy az ember csak és kizárólag úgy érezheti jól magát, hogy az égvilágon mindenből viccet csinál (vagy legalábbis azt hiszi, mer az ilyen ember általában valójában kicsit sem vicces) - szerintem sokat kell nevetni, de sokat kell sírni is, én az egyensúlyban hiszek, nem az állandó röhögésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.