Mi? A Facebookon mindenki beleírja a nevébe, hogy doktor? Jóvan, akkor én is beleírom és úgy is hagyom, mert én tényleg doktor vagyok, bazmeg. (Dr Marci)
Már annyian morognak meg háborognak meg filozofálnak (és persze viccelődnek) az egészen, hogy én inkább nem teszem, hanem leírom a saját - és sokak számára nyilván vérlázító - gondolatomat, amit napok óta itt mormogok már, hogyaszongya azért ne nagyon csodálkozzunk, hogy nekünk ilyen köztársasági elnökünk van, merhogy ez egy olyan ország, ahol az emberek sportot űznek az adócsalásból meg abból, hogy évekig járnak a metrón ugyanazzal a jeggyel (van valami király trükk a lyukasztásnál, egy tanítványom elmagyarázta), sőt, ezzel még dicsekszenek is, sőt, ha úgy adódik, dagadtra is verik az ellenőröket. És ha már kopipészt doktoriról van szó: volt olyan ismerősöm, aki annyira jól élt szakdolgozat írásból, hogy egy lakást is összekuporgatott belőle...
És igen, tudom, hogy ez egy összetett kérdés, számtalan oka van és csalás nélkül szinte reménytelen létezni és fennmaradni otthon (ez egy mennyire szomorú mondat, jóisten), de ez akkor sem jó így, ez nem legitimálja a csalást, akárhogyan magyarázzuk is. És az a baj, hogy ez az egész viszonyunk a politikusainkhoz hasonlít egy (rossz) párkapcsolatra és bizony ebben a viszonyban is kettőn áll a vásár: politikus és választó nyilvánvalóan hat egymásra, tehát azért szerintem ne kenjünk már mindent a rossz, gonosz, korrupt politikusokra, mert 1) mi választjuk őket 2) hatással vagyunk rájuk, ahogy ők is ránk.
És nem, ez nem bezzegelés, ez csak az én elmélkedésem a magyar valóságról - lehet ezen sivalkodni, felháborodni, lehet azt mondani, hogy én ne szóljak semmit, mert nem lakom otthon (de közel 34 évig azért csak Magyarországon éltem, hát hadd legyen már egy kis rálátásom a dolgokra - otthon se volt egyébként sokkal több, ott inkább elvész az ember a szarkupacban, teszem hozzá halkan), lehet bármi csúnyát mondani rám (egyébként csak nyugodtan), de azt hiszem a dolgok kitisztulásához mindenkinek tisztulnia kell: a politikusoknak ugyanúgy, ahogy a választóiknak is, mert hát (hogy ismételjem magam) mi választottuk őket, minket képviselnek*...
PS.: Ha valaki tudja egyébként, hogy hogy kezdődött ez az egész - ki a fene kezdte olvasni ennek a szerencsétlennek a disszertációját és miért? - az írja már meg nekem, érdekel...
*sajnos nem találom azt a website-ot, amit a 2000-es amerikai választásokkor (amikor újraszámolták a szavazatokat és végül Bush-t hozták ki nyertesnek) még John mutatott nekem és amilyet a magyaroknak is kéne csinálni: rengeteg fotó különböző emberekről, akik egy táblát tartanak maguk elé I'm sorry, it wasn't me (mármint sajnálják, nem ők szavaztak Bush-ra) felirattal, így demonstrálva, hogy nem ők választották meg a szerencsétlen hülyét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése