péntek, január 25, 2013

"lenyeltem egy kétforintost, hogy telefonáljak a magányomba"

az a baj, hogy olyan fajta nyavalyoghatnékom van, amit az ember csak az anyjával tud eljátszani anélkül, hogy végleg megutálná: ilyen nyüszítős, szűkölős valami, eh, miért ilyen nehéz ez, megfigyeltem ezt szoktam motyogni mostanában és olyan rettenetesen szomorú vagyok már megint, halálosan egyedül vagyunk a gyerekekkel meg a gyerekek miatti problémákkal és csak csavarodunk bele szépen és Marci egy csomószor nagyon türelmetlen és indulatos és a két éves gyerekektől harminc éves kulturált viselkedést és belátó képességet vár el, én meg ezt gyűlölöm és veszekszünk folyton és régen meg olyan boldogok voltunk és nem veszekedtünk és miért, miért, miért ilyen nehéz ez, hogy két kiskölköt regulázzon az ember