szerda, január 31, 2007

ugyeugyeugye

Feltaláltam az újfajta barátnőset.
"De ugye még meggondolja magát és visszajön?" "Ugye igazából nem is így gondolja, csak megijedt/összezavarodott/sok problémája van, blablabla?" "Ugye nem baj ha ezek után visszafogadom?" "Ugye azért hagyott el mert túlságosan szeret?" "Ugye azért van még remény rá, hogy...?" "Ugye elhihetem neki?"
Nos, ezekre a kérdésekre a jövőben csak az áltam igaznak vélt válaszokat adom majd.
Lehet, hogy nem lesznek többé barátnőim, de állok elébe. Egyszerűen elképesztő, hogy mennyire képesek áltatni magukat a nők - beleértve engem is természetesen - egészen nyilvánvalóan veszett ügyek kapcsán is. Azt meg kifejezetten utálom, hogy a legtöbbb nő elvárja a barátnőitől, hogy együtt muzsikáljanak vele: ha véletlenül azt mondod ilyenkor, hogy "nem, nem fog visszajönni, ne áltasd magad", akkor gonosz, irigy pondró vagy. Emlékszem régen mennyire idegesített mikor a barátnőm sosem vitatkozott velem mert azt hitte, az egyetértéstől barátnő a barátnő. Kurvára szerettem volna ha néha seggbe rúg és megmondja a frankót.

Valami nagyon nem stimmel

mostanában a férfiakkal. Ezáltal nyilván a nőkkel sem. Vagy fordítva, ki tudja mi volt előbb, én elfogult vagyok. Igen, lehet értékválsággal, meg társadalmi változásokkal meg faszom tudja mikkel igazolni, hogy mi miért és mért pont úgy meg mérnem, de a végeredmény mindenképp lelombozó.
Egyszerűen nem értek semmit, azaz egyre kevésbé értek bármit. Amikor hirtelen fellobbanó nagy szerelemről hallok a környezetemben, akkor kételkedve fintorogni kezdek és a kételyeim szinte mindig beigazolódnak. Bazmeg, ez régen sokkal egyszerűbb volt. Volt esély nagy szerelmekre. Voltak nagy szerelmek. Mostanában csak csöndben elsunnyogó férfiakról és értetlen nőkről hallok.
Mindenki szedje össze magát de nagyon gyorsan.

Kedves férfiak!

Nem szakítunk sms-ben. Nem szakítunk levélben. Nem szakítunk e-mailben. Nem szakítunk telefonon. Nem szakítunk laposan elsunnyogva, néma kussban. Nem kíméljük magunkat.
A huszonegyedik századi modern technika valahogy túl sok teret ad a sunyiságnak.
Élőben szakítunk, úgy bizony, belemondjuk a nyomorult nő pofájába az igazat, vállalva az ezzel járó kellemetlen következményeket.
Faszér vagytok ennyire gyávák.

Érzéspucolás M-nek

A módszer: nagyon alaposan megvizsgálom, hogy hány százaléknyi benne az önsajnálat, a veszteség miatt érzet bánat, a hiúság, a harag és a féltékenység és mennyi a "valódi" tartalma - a valódiság ugye mindig vitatható az érzések kapcsán -, azaz mennyi szól annak a bizonyos valakinek, akire irányul...és sokszor nem is marad semmi végül.
A bonyodalmak általában ekkor következnek persze mert az ember még ilyenkor is hajlamos rögeszmésen ragaszkodni ahhoz a bizonyos érzéshez, sokszor egyszerűen lustaságból, emocionális szenzációhajhászásból (kedves Iván, köszönöm, hogy végre használhattam), vagy egyszerűen a saját zavarodottsága miatt. (Amiből általában az előző két dolog is következik.)

Éjjenéjjen

A mai napon véget ér az év legértelmetlenebb, legüresebb, legnyomasztóbb, legelviselhetetlenebb hónapja, csodás. Minden nappal közelebb kerülünk a tavaszhoz. Csicsergő madarak, vidám napsütés, friss fuvallat, szívfájdító illatok, meg ilyen szarságok, you know. Igen, csak azért kicsinyítem le a jelentőségét ezzel a csúf jelzővel, mert nem merem bevallani, hogy bármit megtennék az azonnali tavaszért.
Ma már annyi mindent képesek előállítani a tudósok, nem tudjátok, nincs olyan lehetőség, hogy instant tavasz? Esetleg nem lehet a neten letölteni?

Boszorka

Na, az leszek pénteken. Tesóék farsangolni(!) visznek és ez a legegyszerűbben előállítható jelmez, ráadásul könnyen tudok vele azonosulni. Remélem az ingyen sör enyhíti majd a vasorr miatt érzett kínjaimat.
Utoljára kábé tíz éves koromban öltöztem jelmezbe, akkor persze csak és kizárólag királylány akartam lenni, hiába, nem voltam elég kreatív kisgyerek.
Legszívesebben persze mobiltöltő, táblafilc vagy szélzsák lennék, dehát ezek macerás dolgok.

kedd, január 30, 2007

nyaff

Csak mittomén egy hétre kéne. Vagy pár napra. Nem vagyok telhetetlen. Tulajdonképpen csak a lehetőségét szeretném érezni. Hogy lesz még ilyen.
(Nem is értem. Régen valahogy nem láttam ezt ilyen kilátástalannak.)
Igen, pont arról van szó, amire gondoltok. Nem lehet erről normálisan beszélni, ostobán meg minek.
Snitt.

A vágy, hogy szélzsák lehessek

A szélzsák régi szerelem nálam, talán sírtam is annak idején a Balaton közepén, hogy kell nekem olyan amilyen a hajókon lengedez.
32 éves koromra érett, felnőtt személyiség lettem: metamorfózisra vágyom, elszélzsákosodást akarok. Tudjátok, vannak azok a hatalmas, ember alakú szélzsákok lengedező karral és vigyorgó pofával, na olyanra kéne engemet, ha kérhetném.
Kamarás Iván egyébként nem is akkora tré mint gondoltam - lehet, hogy csak a neve okozza az érzékcsalódást -, az incesztus meg hálás téma, még kicsit gondolkodom, hogyan is kéne éreznem magam most. Jaja, színházban voltam. Az est fénypontja kedves édesapám volt a szép öltönyében meg az aranyos ősz hajával.
Különben én mosmár mindig tornacipőben járok színházba, kizárt dolog, hogy felvegyem azt a csizmámat, amiben olyan magas vagyok, hogy szégyellnek mellém állni a pasik. Ja, nem őket kímélem, dehogy. Csak sajnos szétkúrja a lábam.








PS.: Tonka medvehangon bőg vagy tíz perce. Asszem lassan kiveszek neki egy hotelszobát valahol.

6.33.

Sonka és Fagyi konkrétan a csipőmön aludt, gondolhatjátok mennyire sikerült kipihennem magam. Ja, hogy kik ezek. Tudjátok ti azt. Sonkácska időnként elbődült, én nemtom mit kell éjjel ordítani. Olyan hangja van ráadásul mint valami egzotikus kutyának, szó szerint azt mondja néha, hogy vau, ráadásul Gregor József hangján.
Reggel hatkor zuhanyozni csuda egy dolog, csak vigyázni kell, hogy ne aludjunk el közben mer akkor könnyen végezhetjük lerágott arccal.

Fogadalom

Egyre csúnyábban akarok beszélni.
(Ez az én titkos lázadásom a világ ellen.)

Ismeritek azt az érzést

amikor valaki csinál valami nagyon kínosat és körülötte mindenki szégyelli magát? Nos...van itt nektek valami, hajtsátok le jó mélyen a fejeteket:

http://dl.index.hu/dl/subba/eszenyi.mp3

22-es

Amikor olyan valakihez vonzódsz,

a)akinek soha sehogy nem tudsz megfelelni
b)aki valamiért mindig elutasít
c)aki szerint mindenre alkalmatlan vagy
d)aki szerint nem vagy elég okos
e)akinek nem is tetszel igazán
f)aki nem tart tiszteletben semmit veled kapcsolatban

annak az egyetlen oka, hogy iszonyúan vágysz az elismerésére, amit persze soha a büdös életben nem fogsz megkapni.
Bazmeg, ez mennyire ördögi. Így kábé az összes kapcsolatom erre a csapdára épült.






PS.: Időnként a-f mindegyike érvényes lehet, időnként csak néhány közülük, időnként csak egy.

hétfő, január 29, 2007

Nők a nőkért

Azért az jelent valamit, hogy a tévében a nők elleni erőszakot taglaló közérdekű hirdetésről már többször azt hittem, hogy valami ostoba paródia.
Még főiskolás koromban voltam egyszer a nane egyesületben de hamar elmenekültem, amint megláttam a képeket a falakon: kis képregény, amiben egy nő sodrófával üti a férjét meg a "férfiak mind disznók"-színvonalú, a férfiak gaztetteit és undorító lényét kifigurázó rajzok. Körülbelül annyira volt szánalmas az egész légkör mint amikor a dianetika központban a főauditor - aki szerintem üldözéses téveszmében szenvedett és épp csak azt nem mondta, hogy egy beépített acéllap van a fejében és azzal tájékoztatja földönkívüli munkaadóit az engramm-levételről - arról beszélt nekem, hogy meg kell tisztítanom az energiaszintemet hogy clear lehessek. Valami kaotikus rajzot is mellékelt a bonyolult procedúra illusztrálásához, de gyanítom, hogy egy nadrág szabásmintáját nyúlta le, hogy ábrázolja a tisztulás speciális folyamatát.

Adalék az agresszív geciséghez

Ha már végre van egy felület ahol őszinte vagyok - és ez azért is izgalmas, mert hiába beszélek magamban, sokan olvassák ezt olyanok is, akik személyesen ismernek -, akkor elmondom azt is, hogy a gyerekeket sem szeretem, sőt.
Egyszerűen rosszul vagyok pl az olyan reklámoktól, ahol gyerekek sikoltoznak meg vicceseket mondanak és elvileg olyan aranyosak, hogy meg kell veszni értük. Hát, sajnos, engem kurvára taszítanak ezek a hirdetések, egyrészt mert durván manipulálnak (oké, ez a reklámok feladata) másrészt mert fel nem foghatom, hogy miért kéne megvadulnom idegen kisgyerekek látványától. Attól is írtózom, hogy a gyerekes anyák felsőbbrendűségük teljes tudatában lódítanak nagyokat mindenkin a babkocsijukkal a járműveken és az utcán, a gyerekeik nyugodtan rugdoshatnak bárkit a villamoson, merhogy "olyan kis cukik, hát nem?" Hát nem, bazmeg, sajnálom, nem.
Amikor pedig sorozatgyártott picsák Kevin nevű köcsög kisgyerekei szemében meglátom ugyanazt a disznó butaságot mint az anyjukéban, akkor végképp szeretne ütni két kemény ököl.
Nem, nem szeretek senkit csak azért mert 120 centi alatti,tejfogai vannak és matchboxokkal vagy a babákkal játszik. Vannak helyes gyerekek, de önmagában egy gyerekben nem látok különösebb bájt, eszembe nem jutna vadidegen kisgyerekeknek csókot dobni a buszon. Ja, hogy az ártatlanságuk, aha. Nem, a kisgyerekek gyakran kegyetlenebbek mint Oszama bin Laden, úgyhogy köszönöm, ha ártatlan lényekkel akarom magam körülvenni, hát egyértelműen valami kedves szőrös állatra szavazok.
És most pedig vessetek a mókusok elé.

Heló turiszt!

Olyan mókás mikor amerikai turisták engem szólítanak meg útbaigazításért és nem akarják elhinni, hogy magyar vagyok. (Londonban mindig meggyanúsítottak, hogy amerikai vagyok, de asszem ez azér sértés.)
Egy ohioi pasival kellett ma megismerkednem hazafelé, aki azonnal a telefonszámomat követelte és érthetetlen módon zokon vette, hogy nem vagyok hajlandó megadni. Aszontam neki, hogy nem bízom senkiben, erre hosszasan kioktatott, hogy valakiben azér meg kell bíznom, ejnye, ejnye. Mikor azt kérdeztem tőle, hogy ugyan mér benne kéne bíznom, nagyon csúnyán nézett majd duzzogva távozott, hehehe.

Egyéb fejlemények:
- ma két szerelmem van: a vaj és Johnny Depp.
- Fannit Stefániának szólítom holnap reggelig
- a szél közreműködésével kb. három kiló hajat fogyasztottam el délután

Agresszív geci

Na az vagyok én. Ha bárki tudná milyen ocsmányságokat szoktam gondolni az utcán, a járműveken, tömegben, vásárlás közben és úgy általában mindig, az valószínűleg nem szívesen jönne a közelembe. Jámbor külsőmmel szerencsére könnyen leplezem elfojott indulataimat, de alapvetően fogcsikorgatva járok-kelek a világban.
Nemtom ezzel mit kéne csinálni, engem egyre jobban zavar, hogy magamban a "takarodj innen, te büdös köcsög" mantrát nyomom azoknak, akik előttem botladoznak az utcán vagy belelógnak az aurámba a metrón.
Én próbálok erősen koncentrálni arra, hogy szeretnünk kell felebarátainkat, meg hogy "szeretet pedig nincsen énbennem: semmi vagyok", de valahogy végül mindig felülkerekedik a "dögölj meg, gyökér" verzió.

Álom

Azt álmodtam, hogy két barátom van: Freud és egy nyugdíjas; egész éjjel frissen üvegezett ablakokat meóztunk.
Ennek a kedves kis történetnek nagyon prózai magyarázata van persze: az egyik macska hajnalban öregbácsisan kurjongatott a szekrényből, a fürdőszoba ablaka meg recsegett-ropogott egész éjjel - úgy aludtam el, hogy attól rettegtem, reggelre nem marad az üvegből semmi. Viszont Freudot sehogy nem tudom elhelyezni a történetben, bár az Asztronauta című filmben elég freudi volt, hogy a nőbe beköltözött a férje.
Igen, tényleg rossz ez a sok tévézés: meggyőződésem, hogy nemcsak alvászavarokat de stuport is okozhat.

Ragadozók a lakásban

Szeretnék szép oroszlánt meg tigrist. Én nem bánom, meg is rághat ha kedve tartja. Igazi ragadozókat akarok, kegyetlenkedjenek csak kedvükre. Csak az a baj, hogy kedves rokonukra sem lennének tekintettel: Fannit is komolyan seggbe harapnák, én asszem.
Ja, nem, nem tudok aludni, ezért ilyeneken elmélkedem.
Meg aztán rájöttem, hogy szívesen lennék börtönőr - régebben börtönpszichológusi állásra vágytam de az nem elég veszélyes -, láttam erről egy filmet este.
Lelkesen ordítoznék gyilkosokkal egész nap. Szerintem nagyon pikáns volna. Igen, tudom, egészen addig kegyetlenkedhetnék, amíg valamelyik el nem vágná a torkom szökés közben.

Nem félünk a farkastól

Überjó. Richard Burtonnel én is simán játszmáznék hajnalig. Albee önmagában is nagy királyság, úgyhogy kellemes kis alapanyagot felhasználva gecizik egymással a tébolyult páros két órán át.
Miközben a tévét bámultuk, időnként felhangzott néhány elfojtott dzsungel-sikoly halálhörgések kíséretében de tulajdonképpen már fel sem tűnt, amikor hatalmas robajjal ledőltek a tárgyak. Kisebb konyhai katasztrófa is történt, de szerencsére nagyjából sikerült titokban tartani a vendégek előtt.
Mikor lekísértem tesóékat, hirtelen úgy tűnt mintha nukleáris szél bömbölne.
Holnap asszem búvárruhában megyek dolgozni.

vasárnap, január 28, 2007

Vasárnap esti idill

Felnőttem. Ezt mi sem bizonyítja jobban mint hogy legszívesebben beáztatnám az alattam lakó lakását a gyomromból a számon keresztül távozó édes vörösborral.
Valami okádék, én mondom.
Azonkívül kéne itten egy kis segítség mer a lakásban kaotikus állapotok uralkodnak: folyamatosan puffogó hangokat hallani (a macskák birkóznak), időnként óriási robajjal ledőlnek a könyvek, a filmek, a polc, a táblám, Fanni bajszára rejtélyes anyagok ragadnak, mindkét macska megpróbálja bepréselni magát a porszívócsőbe,illetve felváltva rohangálnak fénysebességgel, teszkós zacskóval a fejükön vagy hörögve tépik egymás gégéjét.
Help.

Komoly dilemma

Guest book vagy shout box?
Shout box vagy guest book?
Nemtom. A guest bookba többet lehet írni. Viszont a shout box olyan helyes (kicsit még mindig szerelmes vagyok belé.)
De ha megtartom mindkettőt, az növeli a játékteret, ami ugye fontos szempont, merhogy ez a blog itten az én virtuális játszóterem.
Igen, ilyen problémáim vannak, na. Tudom, hogy jobban szeretnétek ha szörnyű szerelmi bánatról, öngyilkossági kísérletről, veszett baszás után érzett lelkifurdalásról, megcsalásról, reménytelenségről, meg hasonló borzalmakról nyivákolnék.
De most mit tegyek ha az a legnagyobb problémám, hogy
Guest book vagy shout box?
Shout box vagy guest book?
Meg kéne kérdezni Stohl Andrást.

Az iwiw

kiváló oldal olyan szempontból, hogy sokszor harsány röhögéssel állapítom meg, hogy ellenségeim/idegesítő volt osztálytársaim, csoporttársaim és kollégáim/pasik, akik hiába nyomultak (olyanok nincsenek akikre én nyomultam hiába, mer olyat nem szoktam csinálni; hamar elvesztem az érdeklődésemet ugyanis. Annyira sosem érdekel senki ismeretlenül, hogy teperjek érte) ritka rondák és öregek lettek mióta nem láttam őket.
Jóvanna, a Gulagon kívül kell más szórakozás is.

"Boldog idők, soha nem feledem"

Nyugtassatok meg. Ugye ti is szoktatok olyat csinálni, hogy nézegetitek a naptárt és bizonyos kellemetlen események előtti dátumokat boldogan megsimogattok a szemetekkel és felsóhajtva olyanokra gondoltok, hogy:
"Akkor még nem tudtam, hogy pár nappal később
- felgyullad a lakásom
- kirabolnak
- megcsalnak
- elhagynak
- megbuktatnak
- kirúgnak
- terhes leszek
- nem leszek terhes
- megbetegszem
- valaki más betegszik meg
- meghalnak a szüleim (egyéb rokonaim, a szerelmem, a háziállataim, a barátaim)
- csődbe megyek
- megvernek
- átvernek."
Én most épp a májust simogattam a szememmel. Sok tekintetben szebb és izgalmasabb időszak volt.

Más kultúra

Fel nem foghatom hogy képes valaki főtt májat reggelizni.
A csirkenyakról vagy a marha szívről ne is beszéljünk.
Macskatartó karrierem kezdetén egyik reggel elhánytam magam mikor valami ocsmány trutymót melegítettem a macskának.
Nem, nem a látvány zavar, hanem a szag.

Farsangi buli

Ha arra vetemednék amire M rá akar venni, azaz hogy elmenjek a boxos farsangi buliba - abban már most biztos vagyok, hogy csak és kizárólag mérhetetlen mennyiségű tömény elfogyasztása után vállakozom ilyesmire -, akkor egész biztosan katatón skizofrénnek öltözöm.
Most pedig megyek vissza a Gulaghoz: úgy döntöttem, elolvasom újra. Utána a Halálgyár című könyv következik.
Muszáj valahogy eltöltenem a szabadidőmet.

Szégyen

Az előbb Explorert használtam.

szombat, január 27, 2007

Tökéletes szombat este

Másnaposan B-filmeket bámulni (ezeknek a zenéje is pont olyan tré mint a tartalma), McDonald's művackokat enni, macskát simogatni, elolvasni a múlt heti újságokat.
A szóra sem érdemes film egyetlen zavaró tényezője az volt, hogy a jófiú pont úgy nézett ki mint az a csávó, akit anno buszos bosszúállásom során szedtem fel.
A férfiakon álltam épp bosszút, mosmitnéztek? Nevetséges, tudom, dehát az ember néha ostobán vezeti le a feszültségeit.







PS.: Bergen-Belsenbe akarok menni. Olyan rég nem voltam koncentrációs táborban.
Tudom, hogy most röhögtök - esetleg szörnyűlködtök vagy a kettőt egyszerre csináljátok -, pedig ez az egyik hobbim. Ja, az észak-urali lágerrendszer is nagyon érdekel.
Nem jön velem valaki?

M-nek

Kompromisszumos kapcsolatokba keveredni vadidegenekkel, idegen lakásokban, idegen nők mellett aludni, tőlünk merőben idegen gondolatokat meghallgatni, idegen érzéseket átélni, idegen értékrendeket átmenetileg magunkévá tenni olyan nagyon fölösleges és szomorú. Nemcsak a nőket aprózza el az ilyesmi, a férfiaknak sem tesz jót. A szexuális ámokfutás harminc fölött rettentő szánalmas, kis barátom.
Könnyen jön, könnyen megy, ahogy mondod. De nem jobb felejthető dugások helyett otthon filmeket nézni, olvasni, macskát simogatni egyedül?
A fölösleges dugások még csak egy kapcsolat létezésének illúziójában sem ringatnak, csak elmélyítik a magányt.

Változó idők

Nyáron férfiak löktek le az ágyról, télen macskák csinálják ugyanezt.

Molly randitörvénye

Hogy elkerüljük az első randis szexet, a következőképpen kell cselekednünk:
1, Igyunk rengeteget, basszunk be nagyon gyorsan (javasolt idő: tíz perc)
2, Hányjunk egész éjjel, lehetőleg randipartnerünk asszisztálásával
(alternatív lehetőség: hányjunk randipartnerünk szájába)

Folyomány: Sejthető, hogy kellemetlen következményeket is maga után vonhat egy ilyen esemény: a kevéssé empatikus lények feltehetően soha többé nem óhajtanak újra látni minket.

istenkirályság

http://napirajz.hu/files/aktataska.jpg

Ismeretlen ismerős

- már megint roto ihletésére -

Volt olyanom, hogyne. Találkoztunk minden szórakozóhelyen, az utcán, a házban, ahol laktam épp (utóbb kiderült, hogy ott dolgozik), a villamoson. Ezt évekig csináltuk, mígnem meguntam és egy szép napon lefeküdtem vele.
Lehangoló megállapítás: az ismeretlen ismerős borzalmasan szar az ágyban.
Szomorú felismerés: mióta már nem ismeretlen ez a bizonyos ismerős, azóta nincs karmikus találkozóemberem.

Piás post

Nagyon érdekes, hogy tudok új postot írni, de nem tudom megnézni mer valami van itten a bloggal. Nem baj, azér fosom a szót kicsit. Nos.
Utálatos dolog az alkohol, kedveskéim. Mostanában igazán jóval kevesebbet iszom mint azelőtt, de ha iszom, akkor a következő nehézségekkel kell szembenéznem: 1, drága a pia 2, könnyen rosszul leszek tőle 3, baromi sok időm elmegy a piálással, merugye másnap ki kell aludni magamból, ha nem akarom, hogy mindenem fájjon. Nem, nem éri meg túl sokat inni: egy-egy komolyabb bebaszásra akár három napja is rámehet az embernek, főleg, ha nagyon szarul van utána.
Most is kurvára bosszant, hogy átaludtam a napot, fuck. Jójó, nem mondtam semmit.

K. T. dilemmája

Szép vagyok én? Persze

PS.1.: Az iwiw üzenőfalon ez a két mondat fogadott hajnali négykor.
PS.2.: A fiúba, aki ezt leírta, szerelmes voltam a gólyatáborban. Harmadik gimnáziumban derült ki, hogy ugyanabban az időben ő is szerelmes volt belém.
Egyikünk sem tudott a másik vonzalmáról. Ez maga a romantika, nemde?

helyzetjelentés

Apu hisztérikus öröme vagyok.
Merhogy azér nekem jó. Még akkor is ha ezt hajlamos vagyok elfelejteni. Most megyek aludni. Álmomban szép leszek és okos. Pótolnivalóm van: ezeket is hajlamos vagyok elfelejteni.
Ha valakinek meg valamiért nem tetszem, akkor tudjátok mit?
Kapja be.

Az éjszaka mérlege

Szinte kizárt, hogy nyolckor keljek a hajvágás miatt - megittam egy üveg pezsgőt, meg C. borának a felét -, de nem bánom, elmegyek a fodrászhoz jövő héten. Meglepő módon nem volt fölösleges az este, C. igazán kellemes csalódás volt nekem, hosszasan beszélgettünk és ennek örülök nagyon: az a legritkább, hogy bármi érdekel, amit egy nőnemű mond, de most igazán jó volt beszélgetni, úgyhogy. Még hajvágási tanácsokat is kaptam, úgy tűnik, ez szinte rutin lesz nálam: begyűjteni minden hajatlanításra vonatkozó információt.
Na jó, megígérem, hogy nem fikázom tovább a boxot, néhány kedves emberrel is sikerült találkoznom általa.
Nagy öröm számomra még az is, hogy ha rákérdeznek, hogy "Te bolond vagy?", akkor nagy boldog részegségemben egészen gyorsan és határozottan ki tudom jelenteni, hogy nem, dehogy. És egyébként tényleg. Nem, dehogy. Igen, néha nehezen küzdök meg az érzéseimmel - vedd a kamaszkorod kínjait és szorozd meg százzal, na, az vagyok én -, de azért jól vagyok, igen, nagyon jól.

péntek, január 26, 2007

Bumm a fejbe

de az a módszer, hogy engem hibáztat a saját geciségéért annyira gyáva, hogy ilyenért golyó kéne a fejébe.

Milyen igaz. A hátrányból nem illik tisztességtelenül előnyt kovácsolni.
Kibaszott férfiak. (elmúltak a gyengéd érzéseim.)

Régi terv

Már régóta akarok írni az általános iskolai technika tanáromról, aki fehér köpenyben feszengett az órákon és meglepő módon minden belefért a zsebébe: időnként előhúzott egy fűrészt meg egy fúrót. Tuti, hogy traktor is volt nála, de nem akart kérkedni a lehetőségeivel.
Hogy mi a francnak írok ennyi baromságot? Ez, látjátok egy kiváló kérdés.
Biztos azér, mer a macskák egymás mellkasát rágják épp.

Portishead

Harmadévben a főiskolán éjjel-nappal ph-et hallgattam. Felszabadult, vidám lány voltam mindig, bizony. (Mellesleg ez így is van, csak kicsit rapszodikusan változik a hangulatom, na.)
Most találtam pár régi ph számot és olyan rettentő lehangolóak, hogy nem is értem hogyan éltem túl azt az időszakot. Aki túl jól érzi magát, annak nyugodt szívvel ajánlhatom bármelyik számot - meg a Pictures of You-t végtelenítve -: garantált az ugrás a tizedikről.
Mellesleg akkortájt volt, hogy az egyik évfolyamtársam valamelyik kocsma előtt feltette azt az igen udvariatlan kérdést, hogy "Mért sírsz mindig?"
Végre megvan a válasz.

(hangosan röhögök)

- Szerelmes vagyok beléd.
- Fúbazmeg, már megint?

A new flame

(Van ilyen kifejezés egyáltalán? Fene tudja. Mosmár van, ja.)

Tezaurusz. Na ő.

Célzott bejegyzés

A hisztis férfiaknál csak a feminista férfiak viccesebbek. (Volt nekem egy feminista angol irodalom tanárom, amolyan derék nagy barom.)
Mer most mondjátok meg: ha valamelyik barátomtól folyton azt a kérdést hallom, hogy "Nem dugunk?" és egyszer egy ártatlan tréfa keretében szembesítem a kérdés abszurditásával és ő ettől vérig sértődik, majd sértettségében mindenféle ostobaságot eszel ki, az annyira nagyon mókás, nem? Na jó, inkább fölösleges. Meg nevetséges. És bosszantó.
Nyakon kéne vágni az ilyent.

(Naná, hogy akkor van szófosásom, mikor sürgősen fordítanom kéne. De akkor is elmesélem még, hogy a lakásomban újra lehet főzni és akkora istenkirály vagyok, hogy tegnap főztem is rettentő finomat. Hamarosan pedig sütnöm kell valamit, abban iszonyú béna vagyok, utoljára ocsmány, kiszáradt pogácsákat csináltam, ne is beszéljünk róla, szóra sem érdemes.)

Még mindig és újra

Megbocsájtok de nem felejtek.

roto ihletésére

Szexuális absztinencia? Hűha...a leghosszabb szex nélküli időszakom három hónap volt asszem. Persze ez nyilván a társfüggés folyománya is, merhogy mindig volt mellettem valaki, szóval könnyen menedzseltem a szexuális életemet. És hát a franc tudja. Mindig változó, hogy mennyire szenved az ember a szextelenségtől; a nőknél valószínűleg könnyebben kerül takaréklángra a szexuális vágy, bár kerülőutakon - rémes hisztéria, zabálási kényszer, rendmánia (ilyenem sose volt), hiperaktivitás - könnyen megbetegíti az embert.

Feljegyzések az alvászavarosok házából

Tegnap rendkívül szokatlan módon 11-kor lefeküdtem - persze fordítanom kellett volna alvás helyett, szép kis munkamorál, ne is mondjátok -; hajnali háromkor kipattant a szemem, hogy akkor én most kialudtam magam. Gondoltam is, hogy felkelek dolgozni, de lebeszéltem magam: milyen szentségtörő dolog éjszaka kelni, hát nem? Ennyire én sem vagyok extravagáns. Ötig csak fetrengetem az ágyban, majd úgy elaludtam mint akit leütöttek, végül fél nyolckor alig bírtam kikúszni a takaróm alól.
Mától egy hétig rendkívüli állapotot hirdetek a lakásomban: Dé macskája megérkezett, máris az ajtóban óbégat. És ez így megy majd 168 órán keresztül.
Elképzelhető, hogy a következő héten öngyilkos leszek, ha valamit még nem mondtatok el amit tudnom kéne, tegyétek meg mihamarabb. Köszönöm.

csütörtök, január 25, 2007

fuck 'em all

Shite. Az egyik legnagyobb félelmem, hogy miután véletlen háztartási balesetben meghalok, a macska lerágja az arcomat. Épp egy ilyen helyes kis esetről szól a mai Helyszínelők. Nagyon szomorú, hogy nem a romantikus vígjátékokat szeretem.

by the way

A nyarat - vagy egy részét - Angliában kívánom tölteni, nemtom ti hogy vagytok ezzel. Ha már nyomoronc tanár vagyok, próbálom kihasználni a lehetőségeimet és keresni valami király tanártovábbképző ösztöndíjat. Az angol lápvidéken meg majd jól hozzámegyek valami kedves angol pszichopatához, aki egy szép napon (angolosan)elvágja a torkom és angol cigarettacsikkel megjelöl a fülem mögött. Csuda lesz ez a nyár, hát nem?







PS.: Feladvány: melyik író melyik művét próbáltam - elég vacakul, tegyük hozzá - parodizálni?

Nem vagyok a magam ura

Már megint rögeszméim vannak. Nem merek beszélni róluk, a beszéddel csak életben tartom őket. Nem lehetne valakivel életet cserélni? Olyan fáradt vagyok már a sajátomtól.








PS.1: Mélységesen vonzódom a pestóhoz.
PS.2: Rettenetesen unatkozom. Valaki mondjon már valamit.

Szeretem a férfiakat

Tetszenek nekem, na. Hiába hadakozom ez ellen, időről-időre feltámad bennem valami gyengédség a férfiakkal kapcsolatban. (Lehet, hogy ez az anyai ösztön, tejóég.)
De az is lehet, hogy ez az akut férfihiány jele. Mindegy, nem érdekes, alkalmatlan vagyok a társas kapcsolatra, még csak gondolni sem szabad ilyesmire.
Esetleg veszek egy kopasz tengerimalacot. Fiút.

átlagos vs nem átlagos

Azt azér senki nem mondta, hogy az átlagosság rossz dolog. Sőt, a nemátlagosság (ez itt most egy főnév lett, jó?) sem garancia a jófejségre. Tulajdonképpen nem értem miért ódzkodik mindenki az átlagosságtól. Én tudom magamról, hogy nem vagyok átlagos és szenvedek is mint a kutya. Nemátlagosságom csak bajt hozott eddig a fejemre. Már a bölcsiben drop-out voltam, pedig mennyivel egyszerűbb lett volna fasza, lojális kisgyereknek lenni. Átlagos akarok lenni. Meg férfi.
ÁTLAGOS FÉRFI AKAROK LENNI.
Persze nyilván azért kell mindenkinek a megerősítés a saját különlegességéről, mert a legtöbb ember hihetetlenül bizonytalan és semmit nem tud saját magáról.
Szása Tüskévics is bólogat.

helyzetjelentés

Mocskosul hideg van és rettenetesen álmos vagyok. Meg konfliktuskerülő idióta.
A csoportok, akiknél helyettesítettem, úgy döntöttek, hogy kirúgják a másik tanárt és engem akarnak.(Vicces, olyan ez a két csoport, mint valami kapcsolatból kikacsingató férj: bár ők rendhagyó módon lecserélik a feleséget a szeretőre.)
De nekem van egy saját csoportom ilyenkor, ami most épp szünetel. Kétszer annyi pénzt kapnék az újért, de annyira beszari vagyok, hogy még gyűjtöm az erőt, hogy beszéljek a saját érdekemben. Ez az életképtelenség jele? (Igen.)
És asszem most már tudom, hogy az egyetlen oka annak, hogy senki nem akar olyan klubhoz tartozni, ami elfogadná tagnak az, hogy mindenki rettenetesen hiú és ezért vonzó annyira a visszautasított tagság. Ennek semmi köze a mártíromsághoz vagy a szenvedni akaráshoz vagy akár a másik emberhez. Egyszerűen csak mindenkit bánt a visszautasítás.
Az a legnagyobb bajom különben, hogy kiváló elméletekkel van tele a fejem, de a gyakorlatban egyiket sem tudom alkalmazni. Ez akkor mosmár mindig így lesz?



Hajügyi fejlemények: az összes hosszú hajú ismerősöm levágatja a haját, úgyhogy elhatározásom végleges. Egyébként meg: ki nem szarja le, hogy milyen a hajam?

Szerelmes bejegyzés

Fanninak nagyon rövid szempillája és pengeszája van, a szőre pedig fahéj szagú a füstölőtől.
Szeretem a nagyon rövid szempillát, a pengeszájat és a fahéj szagot.
Asszem Fanni az egyetlen, aki nélkül tényleg nem tudnék élni.
Ja, nem Fanni. Szása Tüskévics.

szerda, január 24, 2007

Angyalföldi téglaprolik

Aszonta tesó, Angyalföld azér kemény hely. Durva dolgok történnek például a Szabolcs utcában meg a Váci úti gettóban. Náluk ugyan az egyetlen nehézséget eddig egy, a távirányítós autóját a folyosón tologató, zajos cigány kisfiú volt, de sosem lehet tudni, ugyebár. Merhogy ugye nálam is több tébolyult kölök lakik a házban: az egyik például a lengőajtó mögül leselkedett ma délután és orvul rám köszönt; majdnem elájultam a rémülettől.
Különben a bátyámék igazán romantikus angyalföldi páros: aro májkrémet és gastroyal disznótorost ajándékoznak egymásnak ínséges időkben. Ünnepek idején pedig a háztartási gép a sláger: meggyőződésem, hogy egy kapcsolat legjobb barométere a háztartási gép. Hamarosan szülni kezdenek, oh god.
A boldog nagynéni - én - pedig bébiszittelhet rogyásig. Úgyis tudom, hogy ez lesz a sorsom: mások gyerekeire kell majd vigyáznom, mer én ugye reménytelen vagyok életfronton.







PS.: Hatkor kelek és ez olyan nagyon igazságtalan; tesóék otthon alszanak betegen. Ó, uram, kérlek szánj meg valami kegyetlen náthával, hadd aludjak egy hétig.
Jóvan, tudom, akkor meg az nem tetszene. Reménytelen alak vagyok.
Háromra lőjetek le. Egy...

Virtuál női agyvelő

Nem érti sem azt, hogy 'read', sem azt, hogy 'fart and piss off'.

http://rock1053.com/pages/virtualgirlfriend/virtual_girlfriend.swf







PS.: Suck, fuck, dance és strip. Ezek a hívószavak, ha jól látom. Fúbazmeg.

Kiegészítés az előzőhöz

Akik keverik az értetlent az érthetetlennel, továbbá kedvelik az "öt óra magasságában" kifejezést, azok mellé kirendelem Fűrészt; ő majd elvégzi a szükséges munkálatokat.

Közlemény

Aki kellemetlen élethelyzetekre és introvertáltságra célozva azt meri mondani a társaságomban, hogy "befordulok" meg "befordító", annak kötőtűt szúrok a seggébe.
Nem is. Angoltanáros bosszút állok inkább: a Headway-összest nyomom le a torkán. Esetleg utána küldök egy Business Basics munkafüzetet is.

Apró

Körömrágást cserélek kézremegésre. Minden megoldás érdekel.

" a fejemet már véresre vakarom"

Ez Ugatha Christie szám, ugye? Asszem, na mindegy, a lényeg az, hogy én a körmömet rágom véresre, álmomban is. Milyen boldog lenne ettől egy pszichológus.
Hajnalban azt álmodtam, hogy vérmérgezésem van, annyira fájt a szétrágott ujjam. Olyan jó lenne megszabadulni ezektől az idegroncs tünetektől. És ezekkel az a baj, hogy akkor is megmaradnak, amikor tényleg jól érzem magam. Nem lehet őket hibáztatni, mélyről gyökereznek: már a bölcsiben is durván neurotikus voltam és a dolog egyre csak romlott. Emlékszem, a gimnáziumban enyhe távolságtartással kezeltek mindig, én voltam "a furcsa" az osztályban. Pedig nem csináltam semmi különöset, csak mindenkivel folyton vitatkoztam, könyveket olvastam meg a Tilos az Á-ba és a Blahán valami kult helyre - nem emlékszem a nevére, pedig Andrással is ott ismerkedtem meg - jártam amíg be nem zárták.
Tényleg és most jut eszembe: néha piros volt a hajam. Ez most teccik.

kedd, január 23, 2007

"én számon tartlak téged"

Saját magam leértékelése nyilván egyenes következménye a reménytelen kutatásnak amit folytatok.
Ha sorozatosan elbukom az akadályverseny próbáit, akkor kurva nehéz nem azon agyalni, hogy velem valami nagy baj van. Ja, persze, bazmeg, tudom, hogy a milliókat érő úszómedencés villák sem kelnek el könnyen. Vagy egyáltalán sehogy sem. Aztán végül bánatosan kiadja őket a sok kompromisszumkész köcsög. Ha végtelenül ostoba lennék, akkor ezzel nyugtatgatnám magam. (Bár ne feledjük A. M. szavait: "entellektüel vagyok, de nem különösebben okos.")

De én persze úgyis tudom, hogy csak vacak kunyhó vagyok. Vagy mittomén.
Harminc négyzetméter egy lakótelepen. Garzonlakás csótányokkal. Beázott szükséglakás.

("pusztíts hát szörnyű szerelem.")

Kékfény

Hétfőn Újpalotán jártam és elzarándokoltam a Dealerben lévő brutálpostaládás házba. Asszem annak a tövében botlottunk - szó szerint botlottunk, egyszer csak ott feküdt a lábunk előtt - annak idején abba az öngyilkos nőbe, akinek szétpattant az agya a földön. Nekem Újpalotáról mosmár mindig ez jut eszembe - ráadásul sütött a nap, tudjátok, olyan szomorúan szép őszi idő volt, amitől szüntelenül sírni kell szeptemberben -, meg az, hogy a videotékás fiú mesélte pár éve, hogy egyszer pisztolyt nyomott a fejéhez valami kedves palotai fiúcska.
M azt mondta, hogy amikor az ő fejéhez nyomott pisztolyt egy elmebeteg az egyik leglepattantabb újpalotai kocsmában - valami nőügy volt a tervezett leszámolás hátterében -, akkor először én jutottam eszébe és csak utánam a macskái. (Nem hiszek neki).
Úgy tudom, végül nem túl romantikusan leütötte a támadót.

Ezeknek persze semmi köze ahhoz, hogy a macska új neve Szása Tüskévics meg hogy most szívesen innék valakivel. Nem bánatomban - nincs semmi bajom, fene se érti ezt - csak kedvem lenne kocsmázni és beszélgetni.
Engem is meglep, ne nézzetek.

?

A "Nálam jobbat érdemelsz" tulajdonképpen azt jelenti, hogy "Görény vagyok".

haj rewind

Szombaton lesz a csonkítás. ("Skalpolás lesz?" kérdezte a fodrász mikor mondtam neki, hogy hosszú hajra számítson. Kedves tőle. A fodrászok is utálnak hosszú hajat levágni. Engem egyszer hazaküldött egy, aszonta, hogy nem vágja le és kész.)
M pedig közölte, hogy ha levágatom a hajam, soha többé nem áll szóba velem. Nem is gondoltam, hogy a barátaimat így megrázhatja a hajvágás aktusa.
De jó lesz, már meg is szoktam a gondolatot. Csak az aggaszt kicsit, hogy a rövid hajjal foglalkozni kell: tekergetni, csavargatni, meg szárítgatni kell, fújjj.
A hosszú csak úgy lóg, egyszerű vele az élet. So much about my hair.
Megyek dolgozni.







P.S.: Ma egy csomó ronda embert láttam az utcán. Mindnek rövid haja volt.
Jóvammár, abbahagytam.

slackerbitch

Kelenföldön, az isten háta mögött helyettesítek és mivel nincsen térintelligenciám vagy hogy a hátamba hívják, ezért remek módon eltévedtem. Miközben bolyongtam, az utolsó pillanatban kiderült, hogy elmarad egy órám (fasza), úgyhogy kirándultam a Ballagi Mór utcába, ahol Istvánnal laktam egy évig. Itt kergetőztünk szakítás után - mer nem akartam visszaadni a kulcsot, hehe -, itt halt meg István kutyája Albi - teljes nevén Albert Einstein -, miután valami séta alatt - velem sétált és nem vettem észre, hogy megevett valamit, bassza meg - sikerült patkánymérget ennie. Albival szép életünk volt különben kettesben, mindig velem aludt amíg István hetekig stúdióban volt, vagy legalábbis ezt mondta (szép is a zenekari feleségek élete). István Albi halála után vált végzetesen buddhistává (ez volt az egyik válóok, kurva sokat vitatkoztunk miatta). Sőt, a Ballagi Mór utcában kezdtem tanítani is, szóval fontos hely volt az ottan, jó volt újra látni.
A kozmetikusnál a változatoság kedvéért Buddhára gondoltam - "távolítsd el magadtól a fájdalmat" -, őt asszem megmérgezték, az biztos szarabb mint a szemöldökgyantázás. Olyan jól sikerült a meditációm, hogy elaludtam.
Futás közben általában a koncentrációs táborokra gondolok - azt is kibírták valahogy, ugye -, igazán motiváló. Ja, ha már futás: fusson betonon az, akinek két anyja van, ezentúl konditerembe járok, szétment a bal térdem, picsába. A konditeremben legalább lehet röhögni az izompacsirtákon, akik óránként fújtatva felemelnek egy súlyt, majd elmennek a büfébe csajozni.

Bloody Tuesday

Hogy a francba tudnak már reggel hatkor politikáról vitázni a rádióban? Érthetetlen. Fél kilencig kell ma okoskodnom és megdöglök olyan álmos vagyok, pedig végre éjjel aludtam. Ismeritek azt a rémes jelenséget, mikor hatkor keltek és ötkor kell klotyóra mennetek? Az mekkora szemétség.
Na, hát ilyen izgalmakról tudok beszámolni. Nem is tudom. Esetleg még azt is elmesélem, hogy utálom a kávét, a csirkenyakat meg a kedd reggelt. Csupa nagyon fontos közlendőm van. Na jó, bevallom, hogy nyomtatnom kellett és nem bírtam ellenállni a blog vonzásának. Mit tehetek, ez a betegségem.

hétfő, január 22, 2007

Les liaisons dangereuses

John Malkovich olyan nagyon taszítóan patkány arcú, hogy egy szavát se hinném el.
Nem, nem, én az autentikus csalóknak - nyílt tekintetű, jó humorú, okos, művelt és maga is elhiszi amit mond - dőlök csak be, a gyanús alakokat kiröhögöm.

"Ha férjhez kell menni, oly mindegy melyik férfihoz."
Kár, hogy már annyira elcsépelték a Veszedelmes viszonyokat.

Nem várt fordulat

Beleszerettem a vízvezetékszerelőbe. Ne röhögjetek, mindenkibe beleszeretek, aki olyat tud amit én nem. Az orvosokba nemtől függetlenül mindig, illetve azokba a férfiakba is, akik autót vezetnek. Mikor beköltöztem a lakásomba, az összes mesteremberbe belezúgtam: a parkettásba, a lakatosba, a redőnyösbe...már csak egy metrószerelő hiányzik, hehe.

Tévedtünk

Onnan tudom, hogy ma találkoztam néhány normális pasival.
De természetesen nem a normális kifejezés a megfelelő, hanem az átlagos.
Merugye van az átlagosnál sokkal érdekesebb típus, aki még normális, de van benne némi extravagancia. Az átlagos természetesen sosem elmebeteg, ő egyszerűen csak érdektelen: semmi rosszat nem lehet rá mondani, de semmi jót sem. Átlagos ízlése - szereti a Shreket meg a U2-t,kedvenc színésznője Meg Ryan, kedvenc étele a rántott hús, az alkoholt utálja -, átlagos külseje - barna hajú, barna cipős, barna szemű, pufi dzsekis; ha balfék, akkor csatos szandálja is van -, átlagos műveltsége - szerinte a legjobb film a világon a Forrest Gump, olvasni meg nem nagyon szeret, esetleg Stephen Kinget -, átlagos intelligenciája - mittomén, 110-es IQ? - és átlagos csaja - tudjátok, az egyenruhás, szőkére festett, okkersárga - van. Nem hülye, nem okos, egyszerűen se szaga, se bűze, észre sem veszed, mer az átlagos nincsen is.

Szóval: még mindig normális férfiakat keresek.

A vágy, hogy macska lehessek

Macska akarok lenni. Egész pontosan a Fanni. Szerintem csodálatos élete van, ráadásul nagyon szép. Oké, az esze hagy kívánnivalókat maga után, de a tevékenységeihez - kályhán ugrálás, evés, alvás, csipogás, focizás és falrágás - pont elég.
Nekem van némi eszem, de ronda vagyok, boldogtalan és szegény. (Ezen hangosan röhögök.)
Most mondjátok meg, kinek jobb?

vv

(ezt most halkan mondom, mer ciki)
Nem is voltam szerelmes. És ezt egy ideje biztosan tudom. Csak a kurva csimpaszkodási ösztönöm dolgozott. De bazmeg, mióta vagány módon szakítottam, megint érzem ezt a kurva gyengeséget,azaz a visszakozási vágyat (vv).
Ez mekkora igazságtalanság. Pedig tudom, hogy délibáb, tudom, hogy nem lenne jó, tudom, hogy nem is olyan fontos és mégis, az agyamban mindig felbukkan a visszatáncolás lehetősége.
Valaki mondja meg miért és hogy hogyan múlik el. Nem lehetek ekkora rakás szar.

Utórezgés

A legutóbbi pasim olyan brutális energiavámpír volt, hogy az élménytől még mindig sápadt vagyok és alig állok a lábamon. Nagyon érdekes volt férfinak lenni, igazán. Tudom, mindenki azt kapja amit megérdemel. (Megérdemled ha hagyod, ugyebár.)

Többek között arra is jó a blog különben, hogy ne zaklassak másokat magammal. Bár már régóta nem tudok magamról beszélni normálisan, jobb is. Akinek jó szeme van, az úgyis mindent lát, a rövidlátókat meg leszarom.

Nem örülök

Alapvetően kedves fiú vagyok, de rájöttem, hogy könnyebb csajozni ha úgy teszel mintha geci lennél.
by v

"Tiszta szívvel betörök"

Két ellenségem van ma: a pattanás és a vízszerelő.

Hairy night

Úgy tűnik, az egész éjszakámat hajakkal töltöm majd, még szerencse, hogy holnap csak este dolgozom. Elképesztő, hogy az amerikaiak még a hajas oldalakon is képesek lelki életet élni - stílusod kiválasztásához elengedhetetlen tudni, hogy milyen személyiségtípus vagy, miben hiszel és csapatjátékos vagy-e, eh - már vagy két millió frizurát megnéztem de még mindig Sarah-Jessica Parker rövid haja a nyerő, márcsak azért is, mert az én hajam pont ilyen göndör röviden (nem tudok normálisan linkelni, de szeressetek azér):

http://www.crazy4cinema.com/Actress/imgs/sjparker.jpg

Mosmár csak pénzt kell gyűjtenem a fodrászra. Esetleg koldulok egy napig.
Na jó, bevallom, az igazi baj az hogy félek, hogy rondára vágják, meg egyáltalán.
Nem vagyok rövid hajú típus.

vasárnap, január 21, 2007

Súlyos probléma

Az én hajam túl göndör, nem lehet normálisra vágni. Persze az is kiváló lehetőség, hogy felhőhajjal, flitteres kezeslábasban, egy diszkólámpa fényénél nyomom ezentúl és Michael Jackson majmát is meghívom vendégnek. Na, mit szóltok?
Akkor is levágatom a hajam, most ezt nagyon kitaláltam. Fannit meg szőkére festem és betanítom Kelemen Anna szopós szájának imitációjára.
A változás fontos dolog.

Konklúzió

Egzotikusan normális, porszívózó férfiakat keresek. A számomat is megadhatjátok, ja. Azér a többesszám, hogy legyen miből válogatni. Nyilván nem mindegy a porszívózás minősége sem, nohát.

Kedves B.!

Igyekszem, igazán. Lehetne ez sokkal rosszabb is, volt is már. De kedves tőled. Pont a múltkor nyafogtam valamelyik "érted haragszom én, nem ellened"-üvöltés közben G-nek, hogy a férfiak csak úgy képesek segíteni, hogy vagy ordítanak velem vagy gonoszul, ridegen baszogatnak.
Oké, kell a rugdosás - nekem különösen, ezt elismerem -, de bazmeg nem mindig és nem ennyire sok. Tiszta kék-zöld folt vagyok, annyi hímnemű próbál helyrepofozni.
De ez alól is van kivétel, ugyebár:

"Szerintem, ha van valaki, aki büszke lehetne magára, és
rendelkezhetne az ehhez passzoló kellő önbizalommal, az te vagy.
Jobban kellene szeretned magad. Bocsáss meg magadnak, és tanuld meg valahogy szeretni magad. Tudod te jól, mennyi jó tulajdonságod van, akkor miért vagy annyira kiakadva? A rossz tulajdonságokkal meg mi a gáz? Valamelyiken lehet dolgozni, és tudsz is majd, valamelyiken pedig nem, az pedig szinesíteni fogja az egyéniségedet.
Vonulj kicsit vissza, és szedd magad össze.

(több magadat nem írok most)"

Rájöttem

mire jók a férfiak. Királyul kezelik a dugóhúzót. Sőt, a pezsgőt is rettegés nélkül nyitják ki.

Tíz éve

voltam utoljára fodrásznál. Ezt csak azér mondom, mer ma arra gondoltam, hogy levágatom a hajam. Csak az a baj, hogy mindig nagyon megbánom: tíz éve is szomorúan néztem a sok hajat a földön, öncsonkítónak éreztem magam. (Micsoda baromság, ahogy mondjátok.)
Továbbá meg kell követnem egy kis barátomat: felháborodva írt, hogy vele is szép volt az életem. Úgyhogy.

A szexuális életemet

újabban kiválóan menedzselem. Amint észreveszem, hogy egy hímnemű érdeklődve néz rám - van az arcomban valami, amitől bizalomgerjesztőnek találnak az emberek, percenként megszólít valaki az utcán - grimaszba torzult arccal elfordulok vagy pánikszerűen elmenekülök. Jó lesz ez, menni fog. Mindegy, leszarom. Úgyis csak a baj van a férfiakkal, nekem nem megy a szex.
Mellesleg Jehova tanúi és egyéb vallási perverzek is naponta nyomulnak rám...szomorú, hogy ennyire befolyásolhatónak látszom.

Vasárnapfób

Meg kéne büntetni a vasárnapot, a vasárnapnak egyszerűen nincs létjogosultsága (én nem a hétfőt utálom), vasárnap éjjel sosem tudok aludni és egész nap szorongok.
Úgy kéne, hogy kinevezünk valakit vasárnapnak és statáriálisan kivégezzük. Ez talán enyhítené a vasárnap miatt érzett szorongásomat. Bátran írjon, aki vállalná vasárnap szerepét.

Beismerés

Sajnos be kell látnom, hogy nem értek a képekhez. Sosem értettem. Ezért a mozival is gondjaim vannak sokszor. Ez rendkívüli vallomás, tekintve, hogy hiú állat vagyok és úgy képzelem mindent tudok (ez persze nem igaz, nem képzelem úgy, de áltatom magam azzal, hogy úgy képzelem). A szavak sokkal közelebb állnak hozzám. Néha képanalfabétának érzem magam, ez nagyon szomorú. Persze a számokhoz még kevésbé értek.
Bazmeg, egyáltalán semmihez sem értek. Csodás konklúzió.

"Rooftop activity may keep you out of trouble"

http://www.fat-pie.com/berries.htm

http://www.fat-pie.com/bwrt.htm


Jonathan rulez, egyértelmű.
(Ezúton üdvözlöm krillint, akinek jóvoltából megismerkedhettem vele.)
Zseniális, egyszerűen zseniális. Vagy gecijó, hogy klasszikust idézzek.




PS.: Na meg ez: http://napirajz.hu/files/neram.jpg

Hájtek pokol

Ajjaj. Na, szóval Dealer, hát, nemtom, megint sok a túl direkt szimbólum (asszem nekem már mindig ez lesz a bajom a mozival), de azért nem bánom a két és fél órát, bár annyira nyomasztó és lassú volt, hogy percenként az órámat néztem, egyszerűen szabadulni akartam de persze azért abbahagyhatatlan film.
Elképesztő különben, hogy micsoda helyek vannak Budapesten: egy csomó jelenetet Csepelen vettek fel - szerintem a régi Csepel Művekben is, meg a szabadkikötőnél - , meg Újpalotán, például abban a tizenöt emeletes házban, aminek az aljában, az egyik hatalmas, pislákoló neonnal megvilágított, málló falon rengeteg, egyformán ütött-kopott, zöld postaláda van; hihetetlen látvány tényleg.
És hát igen, szép jelenetek azok, mikor a papa gödröt ás míg az adagjára vár meg persze ott a "poén": a modern pokol tüze szolárium, a modern temető egy konditerem, ott lövi be magát utoljára a dealer. Hát, Fliegauf Bence nem kíméli a nézőket. Elég ütős kis darab. Én persze azonnal beleszerettem a dealerbe, ilyen az én formám.
Aszonta nekem egyszer B, hogy ne, ne nézd meg, nem neked való, dehát edzett vagyok, a Rövidfilm a gyilkolásról után bármit kibírok.

szombat, január 20, 2007

Írásjel filozófiám

A pontosvessző az írásjelek skizoid királya. Részegen gyakran elmélkedem róla, régi jó barátom.
A felkiáltójelet viszont megvetem, valószínűleg angolszász behatásra; olyan taszítóan harsány és közönséges. A pont unalmas, a kérdőjel hisztérikus, a vessző a szürke massza, a kötőjel meg igazi spoiler.
Igen, hát pont így.

Kedves tévénéző gyerekek!

Nenene, NE értsetek félre, úgy elkeserít engem a magyarázkodás: hát hogy a francba képzelheti bárki, hogy pofonegyszerű egyenleteket most értek/oldok csak meg?!
(Felháborodásom egész biztosan valódi: kérdő- és felkiáltójel egyszerre, példátlan pazarlás...)
De tényleg mosmár, beszéljük ezt meg.
Kurva sokat tudok elméletben, viszont a gyakorlati órákat folyton elbukom.
Nem a heuréka-élmény vezet, hanem a vágy, hogy indián lehessek. Óbazmeg, hát nem is akarok erről beszélni, olyan rettentő triviális. Mondat közben elhallgatok tehát.

solus ipse

Azelőtt gyűlöltem a döntéseket, hagytam, hadd sodorjon mindenki a saját életével, el az enyémtől. Valószínűleg nem hittem benne, hogy én magam tudnék jól dönteni vagy csak a nagy büdös nihil miatt süppedtem a döntésképtelenségbe.
Ezentúl viszont én csinálom, én döntöm el, én alakítom, én mondom ki, én akarom és ahogy Pataky Attila mondaná: "és ha beletörnek is a fogaim, én csináltam: így akarom". Ámen és oh yeah: kemény fémszívem megpihen.

"Önzésem szeret"

megaszongya "Veled és nélküled, s minden egyre érthetetlenebb"
(Legalább Szabó Lőrinc tudott írni, szegény Korzáti Erzsébet legalább ennek örülhetett. Nekem bezzeg csak korunk reménytelen hősei jutnak.)

De még csak erről sincsen szó. Soha többé nem hallgatok végig olyan monológot, amiben ilyen mondatok szerepelnek: Nekem mindegy, hogy velem vagy-e, velem leszel-e, ÉN csak jól akarom érezni magam, te pedig azt csinálsz amit akarsz.
Megtévesztő lehet az ilyen "megengedő" szónoklat: kusza érzések közepette azt gondolhatja az ember, hogy a szabadságát tartják tiszteletben, dehát egy nagy lófaszt: egyszerűen csak köpnek az életére.

"I am one, I am, I am, I am, I am"

Hehe. Egomantrára takarítok, az anyám kilenckor az apokalipszis lovasaihoz hasonlóan becsörtetett a lakásomba és megállapította, hogy ebben a lakásban a takarítás már barkácsolásnak számít. Hozott viszont kaját, vett nekem egy új gáztűzhelyet és még a büdös pincében is tévelygett velem kicsit - bevallom, reménykedtem, hogy egyszer csak elalszik a villany, becsapódik a vasrács és kezdetét veszi a Sikoly 125 -, úgyhogy szavam sem lehet.
Az előbb találtam egy tányérba száradt, penésszel mesteri módon befuttatott banánhéjat a 'Clash of Civilizations and the Remaking of World Order' című könyv alatt. Ha Yoko Ononak hívnának, most ezt a banánhéjat csodálná mindenki New Yorkban a Japan Galleryben majd a milliárdos sznobok kezüket-lábukat törnék, hogy egy árverésen megvehessék. Kerekes Annaként viszont undorodva kidobtam a remekművet.
Azt álmodtam, hogy csak olyasmit csinálok ezentúl, ami jó nekem. Nem volt sok időm rá: csak három órát aludtam. De próféciának nem rossz.

Baker Boys

Na megnéztem őket megint, nagyon szeretem ezt a filmet, főleg Jeff Bridges iránti beteges vonzalmam miatt meg persze azért mert az egész nagyon hangulatos és szép, különösen azt szeretem benne, hogy a filmbeli testvérek tényleg testvérek, a testvérség intézménye meg a legjobb szerintem - nekem is kéne tesóval együtt játszani valami filmben, hehehe -, szóval még mindig Jeff az isten, egyszerűen megvadulok érte, persze nyilván azért mert pont olyan a filmben, mint István volt mikor megismertem, csak zongorázik és nem basszusgitározik, de pont olyan típusú az arca, olyanok a gesztusai, a mozgása, a némasága...Vajon tényleg mindig nagyon fontos marad az, aki elvette a szüzességünket? Vagy csak azért él bennem még mindig ez az István-ügy olyan élénken mert ő volt az egyetlen valódi, viszontszeretős, hosszú és (egy darabig) szép kapcsolatom?
Hét éve szakítottunk - és hét évet töltöttünk együtt összesen, ebből kb. felet külön az egymást gyötrő szakítások (on and off romance, tudjátok) meg London miatt -, de engem még mindig azok a pasik vonzanak leginkább, akik valamiért rá emlékeztetnek. Pedig mikor találkozunk, már nyomát se látom annak, amilyen akkor volt.
Sokszor szeretnék írni róla, meg az életünkről akkoriban, mert rohamosan fakulnak az emlékeim, pedig ő nagyon fontos részem volt és talán ma is együtt lennénk, ha nem baszom el módszeresen az egészet. Valahogy nehéz róla beszélni, de gyenge pillanataimban próbálkozom majd.
Ja, és remélem, sikerül végre lezárnom fölöslegesen lappangó kapcsolatomat. Hősies sms-t írtam hajnali háromkor: Felejtsd el a francba az egészet mintha sosem történt volna. Úgy legyen.

péntek, január 19, 2007

Gyűlölet

Na ez fontos film, sajnos csak a végét láttam most - nincs valakinek fölösleges belőle? -, annak idején pont akkor néztem meg, mikor Párizsba mentünk (ahol szerintem átható erőszak szag van a levegőben, bár ehhez az érzésemhez erősen hozzájárult Cyril Colard is a beteg, szadista arabos sztorijaival), fotóztam is egy csomó rendőrt.
Milyen kellemesen ironikus, hogy a fekete fickó egyik legfőbb közhelye a gyűjteményében a "Szabadság, egyenlőség, testvériség", meg milyen szépen üt a zárómondat a két lövés után:
"És azt ismered, hogy egy társadalom zuhan lefelé és zuhanás közben azt ismételgeti, hogy megnyugtassa magát:'eddig minden rendben'? Nem a zuhanás számít, a leérkezés."






PS.: Mellesleg a magyar társadalomban most különösen aktuális a film (egyik) üzenete, mármint az a gondolat, hogy "ha senkinek sem számít mit gondolok, akkor bármit megtehetek."
Kassovitz a Gyilkosok kapcsán elég vadul nyilatkozott, most találtam egy interjút: "Amikor a Gyilkosok kijött, arról álmodtam, hogy ezer és ezer ember fogja megnézni, s aztán kimennek az utcára, és csinálnak egy forradalmat, minden megváltozik, mindenkinek sok pénze lesz, és senki nem lesz kirekesztve többé. Mindenki jól lakik, és boldog lesz. De nem így történt."
A Gyilkosokat is meg kell néznem, namár. Az Odeonban nincs, valaki adja kölcsön, szerezze meg, plízplíz.

Szinte lebénít,

amikor a sajátomhoz hasonló bizonytalanságba botlom - és meglepően sokan betegesen bizonytalanok -: egyáltalán nem tudok vele mit kezdeni. Sokakkal ellentétben én csak magamnak tudok jó tanácsokat adni - bár azokat általában képtelen vagyok megfogadni, tehát semmi értelmük - és ez biztos a végtelen önzésemnek köszönhető.
M aszonta régebben, hogy annyira önző vagyok, hogy ha gyerekem lenne, akkor nem adnék neki enni...szeretem az építő kritikát, sokat lendít a helyzetemen.

Perfect mental health

Kicsit olvasgattam a nyári blogomat, elég durván be voltam kattanva. A mostani melankóliám ahhoz képest gyerekbetegség, szóval bizony, mentális egészségem tökéletes, úgy bizony. (Egyébként most teljesen jogosan vagyok elkeseredve bizonyos dolgok miatt, úgyhogy.)
Mivel a családom elmebaj által terhelt mind anyai, mind apai ágon, ezért időnként hajlamos vagyok megrettenni és azt gondolni, hogy "velem is megtörténhet"...a hajlamot - meg a megoldási technikákat - nyilván örökli az ember, de nem érdemes sokat elmélkedni azon, hogy "ha több bolond is van a családban, akkor velem is nyilván baj van/lesz". A bolondon nem habzó szájú ruhaszaggató tébolyultat értek, hanem némi paranoiát, skizofréniát és (mániás) depressziót, szóval az összes kellemes csemegét. Mókás.
Persze az is érdekes dolog, hogy ha az ember úgy akarja, bármikor bekattanhat: elég két napig nem aludni vagy két hónapig egyfolytában vedelni.

A halállistámon

első helyen állnak az ígérgetős emberek. A "majd felhívlak", "majd megcsinálom", "majd segítek", "majd találkozunk" típustól hányingerem van. Mert oké, ne hívjon fel, ne csinálja meg, ne segítsen, ne találkozzunk. De ne ígérje meg. Az ígérgetős emberek miatt van az is, hogy egyre kevésbé érdekel, hogy ki mit mond. Sokkal érdekesebb ugyanis, hogy ki mit csinál.
Nem mindegy mit mondunk?
Egyébként mindig tudtam, hogy a diktafon kiváló eszköz: az ígérgetősöket például remekül tudnám szembesíteni összes, fölöslegesen kifosott szavukkal.
Ez most azért jutott eszembe, mert a munka, amit ígért nekem valaki, természetesen nincs, nem lesz és nem is volt soha. Csak egy fölösleges ígéret volt. Egyszerűen nem értem minek ez. Ígérgetni nem bajosabb mint kapásból azt mondani, hogy "bocs, nem tudok neked segíteni"? Az ígéretektől akár bűntudata is lehet az embernek.
Picsába. Mekkora trágyadomb ez itt.
Ma irigylem Kurt Cobaint, legalább volt otthon fegyvere.

rotonak

Igen, asszem ez a kulcs. Hogy legyen egy olyan ember az életedben, akinek arról is lehet beszélni, amiről nem lehet beszélni. Nem paradoxon, érti ezt mindenki nagyon jól.

aufbrummen

Nyavalygós, hasfájós, hisztériás, nyűgös. A kibaszott szél nem hozott forradalmi változásokat, már a természetben sem bízhat az ember. Bár abban még reménykedem titokban, hogy valamelyik hónapban sikerül elvéreznem...halovány remény.

Vallomás

Megint lenullázódott az összes önbizalmam és magamba vetett hitem. Nyilván csak délibáb volt, hogy vannak nekem ilyenek; máskülönben nem érezném magam nagy kupac szarnak minden negatív élmény hatására. Most szomorú vagyok. Megyek aludni.
"A bánat úgyis megvár", már McEwan is megmondta.

csütörtök, január 18, 2007

ventus rulez

A természeti jelenségek pártján állok. Tetszik, hogy kicsi, nyamvadt vacaknak érezhetem magam és tehetetlen vagyok a széllel szemben. Szeretem ahogy megerőszakolja a rátarti embert valami kibaszott nagy, láthatatlan energia.
Ja, dehogy, nem megyek holnap sehova. Még a végén a fejemre esne egy virágláda, vagy mondjuk egy, a széltől megvadult konténer maga alá temetne, esetleg egy stoptábla csapna agyon. Igazán méltatlan halál lenne ez egy ripacsnak, nem igaz?
Nem, én zárt ajtók mögött, titokban drukkolok.

Gyáva vagyok, ahogy mondjátok.

stripped guinea pig

http://www.aq.org/~js/gallery/2004.07.18-pigpigpig/a4g18q02.jpg

Jóvan, tudom, hogy nem így hívják, de sokkal viccesebb elképzelni a stripping aktusát mint flegmán aszondani, hogy ő egy 'hairless'.(És nem is akar rendesen linkelődni a kis nyavalyás.)
Vajon fokozódó elmebajom okozza, hogy pucér tengerimalacokat linkelek a lelkem legmélyét feltáró blogba?
A bátyám bizonyára értékeli a képet és rám akarja majd tukmálni a kukabúvár egyik számának borítóját is blogdekorációként.

"Nem szeretlek, nem szeretlek de hogyha eltűnsz, megkereslek"

Bevallom, játszmázni akarok. Kíváncsiságból. Most én akarok lappangani, nem válaszolni sms-ekre, kikapcsolni a telefonom, megnémulni, eltűnni. Tesztelni, hogy a hiányom feltűnik-e. Picsábamár. Én nem így akartam ezt. Nevetséges vagyok.

„Az élet szép...tenéked magyarázzam?”

Ma pont úgy néztem ki mint egy darab szar. Egész pontosan egy aszimmetrikus darab szar: csak a jobb szemem volt karikás, de kábé annyira, mintha hajnalban benyomott volna nekem egyet a szomszédban lakó rendőr.
Újfent meg kellett viszont állapítanom, hogy jó tanár vagyok, még félálomban is: a csoportban, ahol helyettesítettem, hosszasan rimánkodtak, hogy ezentúl mindig én menjek, léccilécci.
A metrószerelőket pedig egyenként fogom örökbefogadni, istenek, na. Szegény jámbor lelkek, egy szót sem szóltak a does-ra, simán benyelték és használni kezdték. Ma a metrókról is meséltek nekem, meghatódtam na, ez már szinte intim viszony. A kollégáim úgy döntöttek, hogy mától Mollynak szólítanak - "tényleg illik hozzád" - merhogy bőszen kiolvasták a wiwet.
Hazafelé a metrón döbbenten tapasztaltam, hogy létezik az udvariasságnak öngyilkos válfaja is: egy végtelenül büdös hajléktalan mellett egy kedves fiú ült kitartóan - a metrókocsi szinte teljesen kiürült a szag hatására - de meglepő módon nem fintorogva, hanem nagyon szomorú, megadó arccal. Nem tudtam levenni a szemem a párosról, de rosszul viselem a gyomorforgató szagokat: a sálamat az orromba húzva ültem húsz percig.
Már majdnem itthon, vásárlás közben, a tejek és kenyerek között felismert egy kedves tévénéző gyerek a boxról, ezúton is üdvözlöm újra...itthon pedig két érdekesség várt: a bátyám közölte, hogy el fog tiltani látens szerelmemtől, a wiwen pedig bejelölt az a pondró - mellesleg nőnemű -, akinek a képe láttán még mindig összeszorul a gyomrom. Kár, hogy nincs "sajnos ismerem" opció.

A legaljasabb cselekedet

Beszélhetnék itten nélkülözéshez, erőszakhoz, agresszióhoz kapcsolódó ocsmányságokról, de higgyétek el, egyik sem lenne AZ ALJASSÁG.
Mert én pontosan tudom mi a leggonoszabb tett, amit ember ember ellen elkövethet.
Ti is szeretnétek tudni, érzem én. Nos.
Van az a kis ficak a metrókocsikban. Az az ülés, igen, ami három személyesnek látszik, de valójában csak ketten férnek el rajta kényelmesen. A legnagyobb szemétség pedig, kedveskéim, kakukkfiókaként betelepedni harmadiknak középre, kilökve ezzel a leggyengébb láncszemet a kellemes helyről.

"Greasy insomnia please release me"

Nagyon szomorú reggel vár rám: hatkor kelek és még mindig itt pattogok. Nem szabad éjjel élni, lehetetlen visszaállni utána, jegyezzétek meg kis barátaim.
Lefekszem, de csak hisztisen hempergek majd az ágyban és a percek hosszú óráknak tűnnek majd. Nem baj, a kialvatlanságtól mindig drogosnak érzem magam, hát legalább.

Szegény Michael Douglas

Vigyázni kell, hogy kivel kefélünk félre. Elmebetegekkel nem árt óvatosnak lenni, csúnyán beleköphetnek mindenféle levesbe. Persze időnként hirtelen kattannak be a szelídnek látszó nők. Emlékszem, nagyonex-Gábor házasságát is majdnem szétszedte egy hasonló őrült nő éjszakai telefonokkal, zsarolással, őrjöngéssel.

Oh, yeah

Megtaláltam, hehehe. A csudaklassz szexnovellámat pár évvel ezelőttről. Na jó, nem veszélyesen pornográf, csak szexlelkizős. (Szép fogalom.) Ha jók lesztek, egyszer bemásolom ide.
Természetesen megtörtént eseményt dolgoz fel, csúfat, mer mindig hozom a formámat.

szerda, január 17, 2007

"szeretne ütni két kemény ököl"

És persze az is a nyavalyás problémagyártó beidegződésem miatt történhetett, hogy bénultan ültem és döbbenten hallgattam a koholt vádakat és ahelyett, hogy szépen felálltam volna és köptem volna az egészre, én nemcsak, hogy végighallgattam, de védekeztem és támadtam is, szépen kreálva egy újabb problémát magamnak.

A teljes igazság

Mennyivel elegánsabb lenne beismerni amikor elrontunk valamit...én erre mindig képes voltam. Talán nincs is olyan nagy baj velem. Magamnak csak ritkán hazudok és olyankor sem tartósan.
Ez annyira nagyon csúnya volt tegnap és olyan rosszul esik még mindig. Egész éjjel sírtam. (Tudom, tudom, minek hagyom magam. De mindenkinek rosszul esik ha a fájó pontjait megcélozva bántják.)
Megfigyeltem egyébként, hogy rendes kisgyerek vagyok: még olyankor is mosok fogat, amikor a festéket nincs erőm lekaparni az arcomról.







PS:
"I'm tired of fighting, I'm tired of fighting
Fighting for a lost cause"

Döglött cápa

Egész egyszerűen tőrbe csalt engem tegnap este valaki, akiről ezt feltételeztem volna a legkevésbé.
Miféle önigazolási kényszer az, amikor valaki, aki szinte soha volt velem őszinte - nem hazudott szándékosan, csak elhallgatott dolgokat -, csak azért találkozik velem, hogy bebizonyítsa, hogy én voltam az oka az összes köztünk lévő bajnak és különben sem vagyok jó semmire a szánalmas nagyképűségem miatt?
Miért kell ilyen brutális - és mellesleg nagyon átlátszó - egovédő technikákat alkalmazni valakivel szemben, akit valamikor szerettünk? Minek egymásba rúgni utólag, amikor már úgyis mindegy? Persze én vagyok a barom, minek megyek bele ebbe...de tényleg mindig meggyőződésem volt, hogy fontos dolog nem kiiktatni a régi szerelmeket az életünkből, ők fontos részeink. Persze valószínűleg csak úgy érdemes ápolgatni ilyen kapcsolatokat ha már valóban elmúlt mindenféle kötődés és semmiféle vádaskodás nem merülhet fel a régi dolgok miatt. Hogy is volt az Annie Hall-ban?
"A szerelem olyan mint egy cápa. Ha nem tud előrejutni, beledöglik. És amit mi itt babusgatunk, az egy döglött cápa."
Egy bűzlő, döglött cápa van itten, úgy bizony.

"de ha már szakítottatok, akkor most mi értelme ennek?"

Jogos kérdés. Érdemes-e együtt lenni bármilyen formában valakivel, akinek a társaságában a frusztráltságtól folyton hányni és sírni támad kedved?
Hát persze, hogy nem.

"Nélküled értelmetlen az életem"

Ilyen nagy felelősség elől csak elmenekülni lehet, nem is értem, hogy képesek emberek ilyesmit kimondani.
Egyébként meg tudom, hogy minden fölösleges kapcsolatnak az életemben fontos szerepe van vagy volt; a legutóbbi szép tükröt tart nekem: aki nem hiszi el, hogy szerethető, azt egy idő után nem is fogja szeretni senki.
Éjjel önkívületben írtam egy sms-t:"Tudom, hogy engem nem lehet szeretni."
Szeretném ha nem lenne mobilom.

Ha harc, hát legyen harc

Ha tényleg akkora szörnyeteg vagyok, mint az tegnap este kiderült, akkor ideje bebújnom valami gödörbe és ott meghalni. Hogy is volt? "Elitista, übermensch kékharisnya" meg "Te miért vagy mindenkivel ennyire geci?"
Tényleg rosszul kommunikálok. Valójában kedves, humánus ember vagyok. Nem az én hibám, hogy ezt nem veszi észre senki...

Crime scene do not cross

eh.

kedd, január 16, 2007

Őszinte motivációs levél

"Antiszociális és lusta vagyok no meg nem is túl okos. Sokat iszom, hobbim az alvás, dolgozni nem szeretek de sajnos kell a pénz. "

Tuti siker.

Kedves Icske,

boldog születésnapot!

Az álmatlanok lelki élete

És tényleg elmúlt. Volt, nincs. Annyira jó ez így. Jóban vagyok magammal újra.
Ennek örömére holnap találkozunk. Nem baj, immunis vagyok úgyis.
Szeretem magamat, jó ember vagyok, aki meg máshogy gondolja, azzal úgyis leszámolok, sej.

Posztmodern időtöltés

lappangó kapcsolatunkkal sms-ben értekezni a tv-ben látható művészfilmekről.
Mert megérdemlem, ahogy a nagyok mondják.

Bölcsész keservek

Próbálok olyasmit találni, amivel valamennyire azonosulni tudok: mittomén, múzeumi teremőr vagy nonprofit egyesületi zsezsegő, de bazmeg, az ilyenek pusziér alkalmaznának. Na jó, lehet, hogy néha kapnék egy tányér zacskós levest, esetleg egy hurkapálcikát análisan.
Mér is nem lettem fasza auditor vagy bankigazgató. (Az az igazság, hogy spontán égnék ha pénzzel kapcsolatos tevékenységet kéne végeznem. A közgazdasághoz kapcsolódó szavak közül csak azt az egyet ismerem, hogy bank.)
Vagy születhettem volna Dr Bárdos Jenőnek is és akkor lenne bőrgarnitúrás irodám az angol tanszéken és kegyetlen tekintettel bámulhatnám a diákjaimat minden lelkifurdalás nélkül. Egyébként a gondnokot is szoktam irigyelni: szerintem tök szép élete van, időnként kiírja, hogy rosz a liftt meg tologatja a kukákat és kurjongat.

"Bárcsak lennék súly-lökő"

multimacionális környezet és kihívó munkakörülmények...
jaja, munkát keresek de kínomban félreolvasom a kiváló lehetőségeket. Shite.
Ki kéne lőni engem valami másik bolygóra.
Kár, hogy nincs olyan, hogy főállású depressziós, a pszichotikusoknak magas jutalékkal.
Vagy részmunkaidős ágybanfekvő, esetleg 24 órás macskasimogató. Váci úton lakó. Blogíró szakmunkás.
De tényleg. Olyan fantáziátlan lehetőségek vannak.

hétfő, január 15, 2007

Rémálom

Azt álmodtam, hogy Fannit bevittem az rtl-klub reggeli műsorába bemutatni - merhogy milyen csudajófej macska vagy ilyesmi (asszem mostanság túl sokat nézem a tévét) - és a forgatás után valamiért otthagytam és eltűnt. Sírva kerestem álmomban, szörnyű volt. Annyira szomorú lehet, ha valakinek eltűnik az állatkája.
Mikor felébredtem, hosszú percekig csókolgattam, ettől nagyon hisztis lett. Hálátlan dög.

Az Angyalok városa

van a tévében. Ezt a filmet egész egyszerűen betiltatnám, a rajongóit pedig minden lehetséges eszközzel üldözném.
Kiváló diktátor válna belőlem.
Na jó, a rajongók esetleg kiválthatnák a büntetésüket néhány Monty Python-jelenet pontos felidézésével. Talán az is elég lenne, ha előadnák Molly Bloom monológját.

Kvíz játék

Tippeljétek meg, hogy az alábbi dolgok közül melyiket utálom a legjobban. A helyes megfejtők között egy szakaszjeggyel teljesíthető metróutazást sorsolok ki a Gyöngyösi utcai metrómegállótól.
1, kínai kaja
2, szinkronizált filmek
3, Hajdú Péter

Kozmopolita nyelvhasználat

Oké, én benne vagyok. Legyen sex és sexy. De akkor mindenkinek kutya kötelessége a 'seretlek' szóval szerelmet vallani.

Burnout syndrome

Na. Úgy kéne csinálni, hogy szeparálnánk a diákokat és a tanárokat. A tanárok napi pár órát tanítanának magukban: a tábla előtt állnának és magyaráznának, természetesen tanítványok nélkül. Videofelvétellel kéne igazolniuk, hogy letanították a napi adagot, ezért kapnák a fizetésüket. A diákok pedig egymásnak adnának elő.
Én mondom, boldogabb, kiegyensúlyozottabb világban élnénk ezentúl.

off-record: Bármit megtennék egy kopasz tengerimalacért.

Fogadalom

Détől tanultam, hogy mindent meg kell próbálni, minden szalmaszálba bele kell kapaszkodni, neki meg hiszek mer ő egy önmegvalósító guru. Úgyhogy mától erőszakos köcsög leszek és nyomulni fogok (azt még nemtom hol), aztán csak történik végre olyan ami jó. Mer ez az egy helyben toporgás megőrjít. Bevallom, nagyon megrémít, amikor egyáltalán semmilyen szinten nem vagyok biztonságban. Főleg az anyagi bizonytalanságtól szoktam nagyon beszarni - persze folyton abban élek -, a pasitlanság miatt csak szomorkodom néha (bár most pont leszarom).
Nekem feladatom van a világban: el kell tartanom csíkos gyermekemet.

helyzetjelentés

Nagyon rossz a kedvem és rémeset álmodtam éjjel.
Nincs valakinek eladó fegyvere?

hétfő

Stop the world. I want to get off.
A hosszú kényszerpihenő nagyon ártalmas: egyre kevesebb kedvem van dolgozni.

Perverz

Bűntudatom van ha jól érzem magam. Ez már szinte katolikus.
Ómájgád, hogy stílusos legyek.

" Hányféle találkozás, Istenem, együttlét, különválás, búcsúzás!"

Képtelen vagyok ismerkedni. Nem vagyok hajlandó és nem is vagyok képes elmagyarázni magam. Valaki vagy ösztönösen érzékeli, hogy milyen vagyok vagy eltűnik az életemből mielőtt még kiderülne bármi is. Annyira irigylem az ilyen történeteket, hogy "egész éjjel beszélgettünk". Az előbb olvastam egy ilyet, az ihletett meg. Engem hihetetlenül fárasztanak az ismerkedős beszélgetések, hacsak nem nagyon spontán alakulnak, nagyon rendkívüli körülmények között, valami nagyon különleges ufóval, aki képes olyasmit mondani, amire felkapom a fejem. Tőlem akár baromság is lehet, ha valamiért érdekel.
Volt persze érdekes-beszélgetős izém nekem is - nagyon kevés -, de azok valahogy spontán alakultak, volt valami szellemi összhang vagy szikra - ez nem feltétlen a férfiakra vonatkozik, nőkkel sem szeretek összhang nélkül mellébeszélni, a szikra csak fedőneve annak a megmagyarázhatatlan x faktornak, amitől valaki érdekelni kezd - bár sokszor a beszéd tényleg csak idegesítő korlátok közé szorít, asszem nekem ez a legfőbb bajom vele. Szóval úgy tűnik, hogy annyira intuitív emberekre vágyom, akikkel akár szavak nélkül is vígan ellennék.
Nekem valakinek a külseje is másodlagos általában; olyankor szoktam először igazán ránézni valakire, mikor mond valami rendkívülit. Addig csak egy ember, egy a sok semmitmondó lény közül.

A Fűrész

mégiscsak egy nagy szar. Sajnálom Dé, másodszorra nagyon trének tűnt. Vannak benne jó ötletek, de túl sokat köszönhet a Hetediknek, úgyhogy innentől kezdve nem elég hiteles.
Viszont a sok vér és egyéb ocsmányság egész jól elfedi a film igaz valóját, azaz a béna gagyiságot.

vasárnap, január 14, 2007

Horoszkóp új megvilágításban

- célzott bejegyzés -

Szűznek lenni azt jelenti, hogy geci vagy az emberekkel.

by v

Szemforgató bejegyzés

Szívesen megvizsgálnám, hogy mi van egy olyan nő fejében, aki vadidegeneket szop le nyilvánosan. De tényleg. Vajon a nihil, a perverzió, az unalom, a súlyos kétségbeesés, a dolog különlegessége és veszélyessége vagy egyszerű elmebaj áll a háttérben?

http://velvet.hu/szex/spricc0114/

Teljesítmény

Ma rádöbbentem, hogy nem születtem hiába mer egy dolgot már biztosan sikerült elérnem: egy ideje tudok háttal ülve olvasni a buszon.

Egy gonosz antitanár panaszai

Időnként engem is meglep, hogy mennyire undok, türelmetlen és harapós tudok lenni ha nincs kedvem tanítani. A motiválatlanság szörnyeteget csinál belőlem és mostanában képtelen vagyok leplezni, hogy fájdalmasan unom, hogy folyton ugyanazt kell magyaráznom.
Asszem itt az idő: lottóznom kell. Milyen csodás lenne munka nélküli milliomosnak lenni: csak utazgatnék, olvasnék és filmeket bámulnék. Aztán ha megunnám a semmittevést, passzióból vállalnék tanítványokat, de csak kivételes képességűekkel foglalkoznék: IQ- vagy műveltségi-teszthez kötném a nyelvtanulás lehetőségét.
Meggyőződésem, hogy képtelen nyelvet tanulni az, aki gyatrán ismeri a saját anyanyelvét, fogalma sincs az alapvető nyelvtani szabályokról és sosem szokott olvasni.

Kiegészítés a tegnap estéhez

Sokat beszélgettünk a csajozásról és megegyeztünk, hogy a "Nem akarok hazudni neked" nagyon jó taktika: a nők mindig bedőlnek neki mert azt képzelik, hogy ha egy fickó őszinte velük - közli, hogy csak dugni akar, például -, akkor az már bizonyára jelent valamit mert a pasi egyértelműen nem mindenkivel őszinte és ez valamiféle kivételezettségre utal.
Ráadásul a nőknek van egy olyan különös kényszerképzete, hogy szex után a férfiak úgyis meggondolják magukat és kapcsolat kreálható az előző éjszakai kefélésből.

A nők őrültek.

"Ha törölni akarod magad a rendszerből, itt megteheted."

Töröltem is, végre kiderült ki gyártott nekem reget újra. De nem kell, ne gyártson senki. Elég volt, egy időre biztosan. Majd visszamegyek ha hiányozni fog. Egyébként van egy módszerem a függőség leküzdésére: ha hirtelen úgy érzem, hogy box nélkül kimaradok valamiből, akkor gyorsan olvasgatni kezdem a naplókat és a fórumot. Kb. két perc után annyira unatkozom, hogy simán lemondok a visszatérésről, dehát a kamureges olvasgatás a metadon-kúra, hehe. Elmúlik majd az is nyilván.

Beszéd helyett

- Hogy vagy?
- Olvasd a blogomat.

Fűrész utáni aggodalmak

Mi lesz, ha egy szép napon Fanni robbanószerkezettel a nyakában ébred és egy földöntúli hang előadja neki az ismert monológot, hogyaszongya: "Mivel egész életedet végigaludtad, ezért örök alvásra ítéllek. Ha a szomszéd kandúr gyomrából ki tudod operálni a bomba kulcsát, akkor életben maradsz. A döntés a te kezedben van: élet vagy halál. Kezdődjék a játék. "?
Ezt esetleg nekem is előadhatná: gyakorlatilag a mai és a tegnapi napot is átaludtam. Ja, egyébként meg lehet, hogy lesz egy gagyi félállásom - hétfőn már többet tudok majd -: nem sok pénzért, nem különleges munka, de biztosabb mint a tanítás és már az is valami.

Mellesleg a film alatt az a gondolat nyomakodott az agyamba, hogy Fűrész biztos nyert a lottón, azér tud három részen át fifikásan gyilkolászni és betegeskedni anélkül, hogy pénzt keresne. Jóvanna. Kissé monomániás vagyok ínséges időkben.

"Isten nem hordott zoknit"

Én nem tudtam, hogy a tequila ilyen különlegesen hat: igazi kábítószer, de nem az alattomos, hanem a jóindulatú fajtából....Milyen szép is bowling helyett Fűrész 3-at nézni és M-et először azér böködni, hogy kussoljon a falusi dumájával - "Ez most ki?" meg "Jó helyre szól a jegyünk?" és "Belenyalhatok a füledbe?" (jójó, ez nem a falusi kategória) -, aztán meg azér, hogy nehogy túl hangosan horkoljon (asszem csak a legelején és a legvégén volt ébren) .
Az jutott eszembe erről a kimódolt vértengerről - a film készítői nagyon-nagyon erőlködtek különleges erkölcsi tanulsággal is szolgálni - , hogy bizonyára szoftver van a háttérben: szerintem az ilyen filmek szövegét szövegíró programmal gyártják.
Csak olyan szavakat kell random variálni mint 'choice', 'live or die', 'fate', 'play a game', 'together' meg 'kill'. Ezekre a hívószavakra még a plázák közönsége is felkapja a fejét. Őszintén remélem, hogy 'Saw' halála után lehetetlen a folytatás...
Egyéb tanulságok: én úgy képzelem, hogy sokat próbált nő vagyok, de az olyan mondatoktól, hogy "Te egyszeri vagy és megismételhetetlen" azér elgyengülök pár percre titokban.
Jóvan, nem röhög...legfeljebb titokban, mondom. Shite.

szombat, január 13, 2007

Nem hiszek benne,

hogy csak a nők sajátja lenne az impulzuskontroll hiánya.
Sőt, azt gondolom, ahogy egy nő idősebb és bölcsebb lesz (megesik az ilyesmi, ne tiltakozzatok), egyre inkább képes uralkodni a hullámzó hangulatain - mellesleg azt is gondolom, hogy ezeknek sok esetben hormonális oka van - és a folyton, váratlan helyzetekben kitörni akaró érzésein. Számtalan hímneműt ismertem/ismerek viszont, aki valóban képtelen uralkodni magán bizonyos helyzetekben: "Úgy gondolom, hogy megcsaltál, úgyhogy leöntelek sörrel és pofán váglak", "Azt gondolom, hogy nem kaptam elég zenekari gázsit, úgyhogy szétverem a gitáromat", "Úgy értelmeztem egy blogbejegyzésedből, hogy megcsaltál, ezért megyek és megdugom az első szembejövő nőt", esetleg "Szerintem x bokszoló sokkal jobb mint y, ezért most leütlek, te köcsög, itt a kocsmában, mindenki szeme láttára."
Szóval azér nem biztos ám, hogy a nőknek kéne visszamászni a fára vagy elbújni egy barlangban...

(Danger ihlette a bejegyzést, és én már csak így tudok reagálni, fájdalom...)

Definícióm

Szappanopera vagyok.

Out of order

Annyira megszoktam, hogy éjjel élek, nappal alszom - csótány vagyok, mondtam már -, hogy ma éjjel is csak pörögtem az ágyban és erősen koncentráltam, hogy el tudjak aludni...
Nesze neked új élet: kirándulás helyett mingyár szépen visszamászom a takaróm alá.
A bátyám próbált csalogatni: "Jön egy csomó programozó is", de ennek hatására csak még álmosabb lettem.
Szerencsére tesóék percenként kirándulnak, bármikor kezdhetek újabb életet.

Kritikus elmélkedés

A mindent fitymáló kritikusság vajon leplez valami mást vagy pusztán rossz tulajdonság/beidegződés?
Mert persze fontos a jó ízlés, a műveltség, az intelligencia, de ha mi magunk úgy gondoljuk, hogy csak mi rendelkezünk azzal a képességgel, hogy eldöntsük mi jó és mi nem, akkor egy idő után rettentesen rosszul fogjuk érezni magunkat a bőrünkben mert soha semmi nem tetszik majd amit mások mondanak vagy tesznek.

És ezt most elsősorban magamnak mondom. Meg persze az összes túlkritikus léleknek.

Konklúziók

1, Baszhatom a kurva sok eszemet (tudom, hb, mielőtt még szólnál: férfi mércével mérve természetesen nincs is eszem)
2, Le a női rögeszmékkel: "Túlságosan szeretett, azért hagyott el". Persze, lófaszt. Képzeljük el, amint a következő felkiáltással felgyújtjuk a lakásunkat: "Nekem túl jó ez a lakás, nem érdemlem!"
3, Amikor együtt vagy a ex-pasid pótnőjével (szarul hangzik, de valami ilyesmiről volt szó sajnos), akkor, minden nagylelkűséged, empátiád és szándékaid ellenére sem tudod leplezni a gondolatot magad előtt mikor wc-re megy és utána nézel, hogy: "Nincs benne semmi különös...mért pont Ő?" (Igen, hb, tudom, csak azért van ez így, mert kicsinyes, szánalmas, ostoba NŐ vagyok akinek bizonyára nem fejlődött ki megfelelően az agya és a filmekhez sem ért plusz folyton csak feleslegesen nyavalyog.)

péntek, január 12, 2007

Wichmann

Asszem utoljára a mellette lévő játszótéren hánytam valami vizsga után. (Nem, biztos jártam ott később is)
Szép emlékek az ifjúkori fertőből. Nagyon szar ott a bor, ajjaj.
Nade kalandra fel. Öregkori post-tékozlás.
(M aszonta 30 fölött már készülni kell az elfekvőre, nohát. Főleg a nőknek.)

A ma estéről

jutott eszembe az egyik legrémesebb pöttyös könyv, amit gyerekkoromban olvastam, Thury Zsuzsa Mostohatestvérek című förmedvénye: iszonyú, suta nyelvezettel megírt, gyagyás cselekményű vacak, de a lényeg a vége, az erkölcsi tanulság - számomra, 32 évesen, hehehe - azér is jutott eszembe: a mostohatestvérek - akik természetesen gyűlölik egymást - akkor lesznek jóban, amikor öszefognak mer találnak egy közös ellenséget: a mindkettőjüket szédítő kedves szomszéd fiút. A könyv végén együtt röhögnek rajta...az írónő azér tudott valamit az életről, na.

Vidám ex-sms

Az élet tökéletesen diszfunkcionális


Asszem tényleg kigyógyultam a szerelmi bánatból: fel sem tűnt, hogy ígérete ellenére megint eltűnt a placebo-kapcsolatom. (Asszem ez kíváló kifejezés a fölösleges viszonyra amit ápolgatunk.)
Habituálódtam, isten vagyok. Ennek örömére most kivételesen a székely himnuszt énekeljük el.

Kedvenc blogbejegyzésem

érdekesség

Mennyire különböző emberek vannak!

Szégyen

Coldplayt hallgatok.
Ne mondjatok semmit.


PS.: Azér klasszisokkal kevésbé cikis mint mondjuk az Aerosmith, a Bon Jovi vagy a Europe (Europe, nyihaha)

Metaforikus foglalkozás

Elektromos vezető.

(Ha nem domina leszek, akkor elektromos vezető vagy ciklotron operátor. Na jó, esetleg marós meg ívhegesztő. Vagy okj-s állatidomár. A 'tanár' olyan semmitmondó.)

21. századi pszichopátia

Manapság, a pszichiátria és a pszichológia korában, amikor mindenki öndiagnosztizálja saját depresszióját, agorafóbiáját és pánikbetegségét, az elmeroggyant, ostoba, tudatlan bunkókat nem elmeroggyant, ostoba tudatlan bunkónak, hanem pszichopatának nevezik sokan. Persze az is lehet, hogy ez a politikai korrektség része...

Szombaton

ha minden igaz, hajnalban kelek - mint a pékek, óje - és kirándulni megyek a bátyámékkal, természetesen az új élet jegyében. Bevallom, nem vonz túlságosan a vidék meg a természet, hamisítatlan városi patkány vagyok - "a vidék maga a halál" -, de mivel új életem van, alávetem magam akár valami jóféle lobotómiának is.
Eddig egyszer kirándultam a bátyámékkal, nyáron, a Badacsonyban. Egy útnak tűnő ösvényen indultunk hegynek fel és ennek következtében sziklákon kellett kúsznunk hosszú percekig, mer persze az út csak pár méteren keresztül tűnt útnak, ügyesen eltévedtünk. Ez önmagában még nem is lett volna baj, de a Balatonon akkor épp a szúnyogírtással spóroltak, így hatalmas szúnyogcsapat ugrott ránk mindenhonnan ezért a sziklánkúszást fénysebességgel valósítottuk meg, szó szerint menekülve a kis rohadékok elől.
Asszem így képzelem el a poklot: ezerrel sziklán kúszol és közben millióan szívják a véredet.
Na nem baj, boldog, optimista életet élek mostan, úgyhogy izgatottan várom ezúttal milyen iszonyú túrára hurcolnak kedves rokonaim. Éljen az új, egészséges élet!
Hamarosan jógázni kezdek, Bíró Ica videókat vásárolok, csak durumbúzán élek majd meg a feng-shui tudományomat fitogtató megjegyzéseket teszek idegenek lakásában.
Sosem lehet tudni: lehet, hogy az összes édesvíz aberráció egy egyszerű kirándulással kezdődik.

csütörtök, január 11, 2007

Blogos háborgás

nemár, hogy azér nem lehetek őszinte, mer pár szarfaszú furcsállja, hogy ilyen élet is van


Jóvan, az iwiw-ről levettem a blogot azér. Nem szeretném ha az eminens kollégáim olvasgatnák. Mert hát semmi furcsa nincsen az én életemben, csak bizonyos dolgokról nem illik beszélni, én meg itten teregetem a lelkem.
Az őszinteség időnként kártékony is lehet, bár engem felszabadít; szívesen beszélnék még vadabb dolgokról is, de mindennek van határa, nem hallottatok még erről?

Pályaelhagyás

Tudom már, hogyan módosítom a karrieremet: olyan kurva leszek, aki dominaként disznóálarcos, pitbull-nyakörves férfiakat ütlegel naphosszat.
Az ilyesmi jól fizet, nem túl megterhelő és csak káromkodni kell tudni meg persze nem árt némi férfigyűlölet és karizom. Ki is olvasom mingyár az Internetet, hátha hirdetnek ilyen állást.

Coca-Cola buddhizmus

Te döntöd el hogyan élsz

Talány

Vajon van összefüggés a tanárok szinglisége és ronda, büdös teste között?
Ha megfigyelitek, kurva sok tanár marad egyedül - sok közülük klasszikus magányos farkas - és a legtöbb kurva ronda, büdös, rosszul öltözik és végtelenül elbaszott figura.
(Biztos mindenkinek volt gimnáziumban valami kávészagú, piros klipszes, zsíros hajú, dzsörzéblúzos fizika vagy kémia tanára...ismeritek tehát A JELENSÉGET)
Mi volt vajon előbb? A förtelmes külső vagy a magány?
Hmm...fogas kérdés.
Óbazmeg. Nem akarok tanár lenni tovább.

"Csak semmi cicó, nálam van a slukker"

A Fogd a pénzt és fuss! onnan jutott eszembe, hogy a kollégáimnak ma azt javasoltam, hogy raboljunk bankot, ha már ilyen nyomorult véglények - tanárok - vagyunk.
Van egy 'jó arcok' klikk - természetesen ebbe tartozom én is -, akik nem veszik véresen komolyan sem magukat, sem a tanítást, velük igazán jól lehet beszélgetni az élet és a tanítás reménytelenségéről - ma az egyik lány pont azon hisztizett amin én is: nem tudta eldönteni, hogy melyik számlát ne fizesse be - és hát persze azér végül jól kiröhögtük egymás nyafogását.
Viszont van egy másik klikk, ők A TANÁROK. Emberfeletti hivatástudattal és felhős tekintettel zsezsegnek egyfolytában és a szünetekben szakmai kérdéseket vitatnak meg. (Itt jegyezném meg, hogy persze az összes köcsög Trefortos volt...)
Naszóval. Az egyik csaj két évvel fiatalabb nálam (és csak hússzal látszik idősebbnek) megvetően hallgatta mai beszélgetésünket - asszem azt tervezgettük, hogy hogyan osztjuk el a bankrablásból származó pénzt -, számára nyilván mi vagyunk a szakma legalja, akik nem veszik komolyan ezt a csudaszép hivatást. Egyszer ugyanez a kedved kollegina hallotta, hogy letegeznek a diákjaim - én nem magázódom, nem attól tisztelnek úgysem - és úgy nézett rám mint a véres rongyra.
Különben ma is gyalogoltam hazáig, tök jó ez a város, szeretek mászkálni, bár egyszerűen nem értem, hogy mért van minden második kutya orkán dzsekiben...

Három egyszerű kérdés

1) Miért hordanak ruhát a kutyák?
2) Ki olvassa a Zsaru magazint?
3) Hogy hívják az embereket? (ezt egy kisfiútól loptam, aki ezt kérdezgette az anyjától a villamoson. Szerintem zseniális.)

"Rettenetes szegénynek lenni s fiatalnak"

Na most akkor szépen megyek és felgyújtom magam a Parlament előtt. Esetleg lebontom a lakásomat az idegtől.
Jaja, fizetést kaptam, egész pontosan a töredékét annak, amire számítottam. Nem jó ez így. Mától szépen elkezdek keresni valami nájntufájv munkahelyet, pillanatnyilag az sem érdekel ha kizsákmányolnak és geci lesz a főnököm; az ilyen helyeken legalább állandó fizetést kap az ember. A kurva nyelvtanárok meg teljesítménybérben dolgoznak: ha a céges tanítványaid fél hónapig készülnek a karácsonyra és további fél hónapot lábadoznak utána, akkor te szopsz, de nagyon csúnyán: legfőbb elfoglaltságod a számlákkal sakkozás lesz, merhogy egy büdös filléred nem marad már a hónap elejére sem. A kurva estin pedig annyira szar az órarendem, hogy este szinte egyáltalán nem tudok tanítani. Na nem azért mert annyira sok órám van, hanem mert kurvára leszarják az igényeimet: hiába kértem őket, hogy a négy napból csináljanak hármat - 12 órám van négy nap alatt, ezt, amikor még normálisan tudtam tanítani, egy nap alatt lenyomtam -, aszonták, sajnos nem lehet megoldani. Mindenki más max. három napot van bent, csak az én órarendem megoldhatatlan, csodás. Pedig elég nagy bajban lennének, ha egyszercsak felmondanék.
(Olyan édes a macska, közben az ölemben dorombol és időnként mélyen a szemembe néz. Szerencsére jól kezeli a problémákat.)
Úgyis unom már a tanítást - 10 éve csinálom - értelme nem sok van, nem éri meg, túl sok energia, túl sok bizonytalanság és ha valaha nosztalgiázni támad kedvem, hát még mindig kezdhetem újra.
További opciók: 1) külföld 2) érdekházasság. Az előbbi jobban tetszik és tán könnyebben kivitelezhető.
Egyébként meg mindenki kapja be. Dühös vagyok és frusztrált.

Nyugtassatok meg

Ez ugye csak valami vicc?

a Dögi mindig is tetszett ott lent,de most küldött nekem egy extra sexy képet..egyből magamhoz nyúltam,ahogy kell..ez egyébként a Vas István hüvelykujja,bármikor megismerem..de nem vagyok féltkeny,mert ruha zsebkendőbe fújja az orrát,nem is értem a Dögit..bár szép keze van... az igaz.Leó menjünk úszni,már elmúlt a vérzésem,érdekes most csak 2 napig tartott,remélem nem fáztam meg multkor,amikor pucérra vetkőztetett a hegyen a mercis zoli..nagyon gáz lenne ha most megbetegednék,kurva sok munkám van ..a tegnapi meetingre úgy örültem,h bejöttél,meghaltam volna,ha nem vagy ott..tudtam,h elintézed mindegyik köcsögöt. van kedved úszkálni kicsit? jönnének a Jenőék,tudod az az édes cigány gyerek,aki múltko a kabinos Marit megcsinálta..?! hm? hívj nyugodtan a mobilon,le van halkítva,de rezeg!


Véletlenül beleolvastam a Szingli csajszik - és a névtől most el is tekintenék - nevű blogba. És most kicsit aggódom.

Csodálatos

nem tartozni a boxlakók közé. Szánalmas, ahogy csip-csup szarságokon vitatkoznak éjszakákon át, azt képzelve, hogy az eszességüket bizonyíthatják gyermeteg riposztjaikkal és végül az egész túlnő rajtuk és észre sem veszik, hogy mikor kezdik úgy érzékelni, hogy a virtualitás a valóság. És olyankor jönnek a szereptévesztések: ha kurva jól megmondom x-nek a fórumban hogy ostoba állat, akkor sztár vagyok, valaki, akire felnéznek a többiek.
Olyan az egész mint egy általános iskola: mikor matek dolgozatot kell írnod, meg földrajzból felelni, akkor olyan valóságosnak tűnnek az emiatt érzett kínjaid, hogy majd' belepusztulsz időnként. Hogy a fórumozók dajkanyelvén szóljak: ez olyan száni. És ez még a legbarátibb jelző.

Fantomlakó

Nem szeretem az olyan thrillert, ami végig feszült, de valójában semmi értelme nincs.
A spanyolok mindig ilyeneket csinálnak, ez bizonyára valami mediterrán sajátosság. Azt hiszik, hogy csak a végképp irracionális lehet ijesztő. Persze azér az egy érdekes gondolat, hogy "szerintem lakik még valaki a házamban csak sosem találkozom vele". Irodalmárok a tíz ujjukat is megnyalják az ilyen szép paranoid skizofrén hisztitől.
De én ennél egyszerűbb lélek vagyok: szeretem ha mindenre van nem túl gagyi, racionális magyarázat. Az egész éjszakámat elcsesztem ezzel a marhasággal, most mingyár lefordulok a székről az álmosságtól.

szerda, január 10, 2007

Célzott bejegyzés egy itt lappangó boxos kisgyereknek 2.

Számomra is meglepő módon remekül érzem magam. Asszem az a legnagyobb gondom éppen, hogy szétégettem a számat a tojással.
Lehet, hogy férfivá változom? Hm. Micsoda perspektíva.

Célzott bejegyzés egy itt lappangó boxos kisgyereknek 1.

Az utálatomat nagyon alaposan ki kell érdemelni. 32 év alatt egyszer produkált valaki olyat, amiért évekig gyűlöltem. Úgyhogy aggodalomra semmi ok, békés és barátságos vagyok, a macskát is csak egyszer csaptam fejbe egy újsággal. Mentségem is van: az ágyamba szart.
(Nagyon megbántam:utána egy napig a kályha mögött ült sértett pofával. Szégyelltem magam.)

Kiegészítés a dilemmákhoz

Eztet még elmondom, aztán lelépek: amikor még kedves, ártatlan kislány voltam - 20 éves korom körül - nagy szerelmemmel gyötörtük egymást folyton és én nagyon sokat kínlódtam miatta, mert rendszeresen eltűnt pár napra, szó nélkül.
Egyik ilyen alkalommal összeszedtem valami fickót kínomban a Wichmannban - a bűnös főiskolás évek ugye -, arra már nem emlékszem hogy hívták, arra viszont igen, hogy a Buddhista Főiskolára járt - ez ugye köztudottan komoly ferdülésre vall - és nagyon szép fiú volt: magas, fekete hajú, zöld szemű.
Hazamentem vele - oda, ahol a barátnőjével lakott, de szép is az ilyen - de aztán nem történt semmi, mer aszontam neki, én erre képtelen vagyok (mondom, kedves, ártatlan kislány voltam még akkor), nem verek át senkit egy szex kedvéért.
A lényeg az egészből az volt - erre még ma is sokat gondolok -, hogy búcsúzóul azt mondta, hogy "Te is olyan ember vagy, aki nem tud túllépni a saját korlátain."

Tragédia

Az arcomba robbant egy főtt tojás. Szétégette a számat, nemtom, na. (Most morgok.)
Nem, nem akarok beszélni róla.

helyzetjelentés

Nem értem én az embereket: a nagyon idegesítő tanítványom ma a tenyeremből evett és lelkesen olvasott meg okoskodott. Vajon jövő héten ismét gyűlölködve hallgat majd?

Megint gyalogoltam hazáig - kell nekem egy bicikli, nincs mese, egyszerűen utálok lemenni a metróba -, mosmár kb. másfél óra alatt lenyomom a távot.
Útközben megállapítottam, hogy legkevésbé körúti kutya szeretnék lenni:láttam pár nagyon helyes állatkát, akiket az aszfalton sétáltattak, szörnyen sivár élet ez egy kutyának. Fannit ismét katatón állapotban találtam, bár asszem, ha nekem olyan király dunyhám lenne a szekrény tetején, mint amilyenben ő fetreng egész nap, én is magasról szarnék mindenkire. Még a szemét sem nyitotta ki mikor megérkeztem, nem szép dolog. (Kedves szülő, a macskát megintem.)
Gyaloglás közben rádöbbentem, hogy elmúlt az összes szerelmi bánatom, csodás felismerés volt. Egyébként nálam a szerelmek mindig nagyon érdekesen múlnak el: egyik pillanatról a másikra. Emlékszem egy régebbi nagy szerelmi bánatra, amikor álltam a Balaton partján és az egyik pillanatban még kínlódtam, aztán, mintha elvágták volna, hirtelen megszűnt az egész.
Endorfin szerencsére nem hagy el sosem, úgyhogy ezentúl szép lesz az élet.
Hát így.

Újabb dilemma

Van-e kedvem ezzel a bizonyos lánnyal találkozni? (Nincs.)
Viszont ez meg olyan kicsinyes. Eh.
Nem is ér ennyit ez az egész. Húzok dolgozni inkább.

Kedves boxos emlék

Amikor már halálra untam magam a boxon, akkor csináltam egy férfi kamureget és naplót írtam. 25 éves voltam, 198 centi és jéghideg, betonkemény macsó. Egészen jókat írtam, meg is van valahol; bár nagyon nehéz volt férfiként gondolkodni, nyilván nem is ment jól, de szerencsére sokan beszopták, ez volt a lényeg. Nagyon érdekes volt megfigyelni a boxos nők reakcióját: vadul - és mellesleg elég erőszakosan - rám vetették magukat és úgy kábé ötöt már az első este simán meg lehetett volna dugni. Izgalmas kísérlet volt, de gyorsan töröltem is magam, mielőtt még túlságosan belegabalyodtam volna férfi mivoltomba.

Régi barátnőm O

hívott ma, hogy találkozzunk, szeretne nekem karácsonyi ajándékot adni - ahogy magamat ismerem, áprilisban kapom majd meg azt a bizonyos ajándékot -, meg egyáltalán, szedjem végre össze magam, ne legyek ilyen rémesen antiszociális. Aztán persze elnyafogtam neki a bajokat - na jó, csak virágnyelven, viccben adagolva, vigyázni kell, mit mesél el az ember, ugye - és amikor kiböktem azt a varázsmondatot, hogy "Én soha többé nem pasizok", akkor hosszú percekig nyerítve röhögött.
Engem senki nem vesz komolyan, francbamár.

Kedves tévénéző gyerekek!

Morális dilemmából mindig akad nekem egy rakás, itten van mingyár egy izgalmas darab.
A történet röviden a következő: adott a lovebox nevű társkereső sok érzelemre kiéhezett nősténnyel és dugásra áhítozó kannal (hogy egyik kedves barátomat idézzem a boxról: a nő tetteti az orgazmust a kapcsolatért, a férfi meg tetteti a kapcsolatot az orgazmusért, ugyeugye. A boxon azért időnként, nagy ritkán, ezer évente esetleg valódi szerelmek is születnek (valódi szerelmek nem virtuálisan is igen ritkán születnek persze).
Szóval itten ezen a társkeresőn megismerkedik két ember, megszeretik egymást - a dolog hevessége vagy valódisága tulajdonképpen érdektelen is a történet szempontjából -, rövid ideig együtt vannak, de aztán egy csomó félreértésből adódóan döglődni kezd a kapcsolatuk - de nem szakítanak, ez itten egy fontos pont - és mindketten zűrösek, reménytelen az egész, pont ahogyan az a csodás posztmodern romantikához illik.
Fontos adaléka a történetnek, hogy a boxon az élet nemcsak társkeresésből áll, hanem mindenféle klikkek alakulnak; barátságok, társaságok születnek, nagy egymásra találások, levelezések, találkozások, bulik, egymás felmagasztalása, majd szomorú csalódások, árulások, utálkozások, kibékülések, intrikák, átverések, hazugságok követik egymást gyors egymásutánban.
Hősnőnk több ilyen klikknek is a tagja,így hát mint a box "prominens" személyisége - egen, ez elég vicces, tessék érzékelni a szarkazmust, ejnye - folyton együtt bulizik a box egyéb "prominens" személyiségeivel.
Kapcsolatáról többen is tudnak bizonyos klikkekben, konkrétan egy, azaz egy nőnemű is, aki később, amikor hősünk és hősnőnk kapcsolata haldokolni kezd, némi kósza szexszel átsegíti hősünket a nehéz időszakon. És itten jön a dilemma lényege: mennyire etikus ennek a bizonyos nőneműnek beszámolnia egy ilyen ügyről, amikor kvázi baráti viszonyban van hősnőnkkel.
Ha engem kérdeztek, hát semennyire. Mert persze eleve ott kezdődik a dolog, hogy majdnem barátnő pasijával nem kefélünk (szerintem ha haverok vagyunk és állandó kapcsolatban állunk, akkor sem), de ha megtesszük, hát hallgatunk mint a sír.
Nem, szerencsére soha nem kerültem olyan helyzetbe, hogy bármelyik barátnőm - nem sok van, így könnyű, tudom - szerelmére vágytam volna, nem tudom átélni ez milyen kínzó helyzet.
De biztos vagyok benne, hogy ha ilyet teszek, akkor nem rohanok a csajhoz és nem mesélem el neki részletesen a sztorit.

Hát persze, hogy velem történt, nemá hogy ezt megkérdezitek.

"Dancing like Madonna, into the groove"

Nem, hát még Apollo 440-ra sem tudok normálisan futni miután boroztam: a bátyámék elszúrják új kapcsolatomat Endorfinnal. Mióta 20 percre lakunk egymástól, folyton átjönnek hétköznap és minibuli van. Ez igazán nagyszerű normális esetben, de nem akkor, amikor éppen a téli depressziómat kezelem éjszakai futással. Na mindegy, azér legalább elmentem és vacakoltam kicsit, isteni dob és basszusra meg Apollo 440-re futottam - milyen nagyon dögös zene már, hogyaszongya "raw power".
Ma egyébként két kellemes élményben is részem volt: az idegesítő tanítványom - aki baltát érdemel a fejébe a kibaszott ellenségessége miatt - nem jött órára; örömmel jelentem továbbá, hogy Fanni ismét a mániás szakaszba került: helyből felugrott a kályhára mikor hazaértem.
Hát igen, ezek itten a hétköznapok. Nem történik semmi az égvilágon és a legnagyobb bosszúságom az, hogy nekem van a legszarabb órarendem a tantestületben, merugye az angol pont olyan mostohagyerek mint a technika meg a rajz volt régen.

kedd, január 09, 2007

Molly macsótörvénye

Egy férfi közönséges taplósága korántsem biztosíték ellenállhatatlan macsó mivoltára.

Kedves Endorfin!

Köszönöm.

Beszélhetnékem van

úgyhogy ébren tartom a blogot. Na MOST például nem jó egyedül lenni.
Ha lenne pasim, akkor felébreszteném, próbálnék beszélni hozzá, ettől ő kurva dühös lenne, szörnyen összevesznénk és még azon melegében elköltözne. Egyszerű ez, én mondom.

Most viszont mennem kell: a tévében téglalap alakú, magenta színű tehenek beszélgetnek a térgeometriáról, asszem ez az a műsor, amire egész este vártam, ki nem hagynám semmiért.
Ja, még egy fontos dolog: mégis van újévi fogadalmam. Soha többé nem ülök olyan kocsiba, aminek a sofőrje házas és tök részeg.

Egy bagoly feljegyzései

Mivel még mindig nem sikerült visszaállnom az éjszakai alvásra, kínomban tévézek és igazán mókás filmre akadtam, igaz, láttam már hasonlót: azt a fajta francia erotikus filmet képzeljétek el, ami nemcsak nagyon unalmas, hanem iszonyú röhejes is - szerintem egyértelműen nőgyűlölő férfiak rendeznek ilyet -; a felállás mindig az, hogy van egy csodaszép szerelmespár és egy démoni leszbikus nő közéjük áll és mindenféle fondorlatokat eszel ki, időnként meg is öl ezt-azt, közben meg nagyon unalmasan kefél mindenki mindenkivel. A kedves és sármos hetero fiú persze kétségbeesetten harcol a szerelméért, mindig ő a legtisztább lelkű szereplő - korunk hőse, hehe -, ő természetesen soha nem dug félre és mindig tárt karokkal várja haza a csaját valaki más ágyából. Igazán realisztikus, nem?
Én is szeretnék baromságokat rendezni, egy darabig biztos izgalmasabb lenne mint tanítani. Mellesleg igazából romantikus nyálregényeket szeretnék írni, azokra biztosan mindig lesz kereslet, tuti nyugdíjas állás: Romana-író, ó igen.

Mike Leigh

egészen jó, amikor a minimalista eszközökkel is megelégszik, a Vera Drake egy igazán jó film, főleg a régi műmájer művészfilmjei után, az angyalcsináló néni igazán remek és baromi érdekes ez a lepattant északi akcentus. Most néztem másodszorra, egészen meggyőző, tényleg.
Eredetileg a Dark Water japán változatát kezdtem nézni, de valahogy elment a kedvem tőle, mikor túl sokszor szólongatta az anya a kislányát - "Ikiko, Ikiko", ha jól emlékszem erre a szép névre -, meg nemtom, valahogy annyira abszurd, hogy a japán szereplőket nem lehet büdös bunkóra maszkírozni - az eredeti amerikai verzióban a gondnok egy sült paraszt -, mer mindegyiknek ugyanolyan az arckifejezése, ráadásul teljesen jámbornak látszanak egy bizonyos életkor fölött.
Tudom, tudom, rasszista dumám van, dehát valahogy olyan életidegenek nekem a keletiek. Kicsit úgy vagyok velük, mint a denevérekkel. Nagyon érdekes, tulajdonképpen helyes állatok - a bécsi állatkertben egész csinos példányokat láttam, tényleg -, de van bennük valami rémisztő, úgyhogy tisztes távolságtartással figyelem őket.

hétfő, január 08, 2007

Olyan voltam mint kettő isten

Ma kétszer annyit futottam mint tegnap este - most megveregettem a saját vállam -, és nagyszerű felismeréseket tettem: a hosszú haj csodásan védi a fület mínusz 300 fokban, valamint biciklis kesztyűben villogni iszonyú dögös. Csak a mellemet nem tudom hova tenni, kényelmetlen alkatrész, lássuk be.
Egyetlen dolog fáj nekem mostan: holnap találkoznom kell a hányinger tizedik bével, ahol az egyik faszfej folyamatosan kekeckedik és bármit kéne csinálnia, közli, hogy ez kizárt, mivel ő nem ért semmit. Sajnos mélységesen ostoba, ezért nem tudom neki elmagyarázni, hogy a nyelvtanulás pont olyan mint a sport: ha nem csinálod, nem fog történni semmi.
Itt vagyok ugye én is kiváló példának: csak úgy leszek ultramaratonista, ha hóban-fagyban, árkon-bokron suhanok a szép nagy Angyalföldön, sej.

Rejtély

Most olvasom, hogy Depeche Mode Parti volt szilveszterkor Ákos és a Bonanza zenéinek felhasználásával. Hogyan lehetséges Ákost és a Bonanza Banzait egy napon emlegetni a Depeche Mode-dal? Ákos bazmeg, kacagnom kell. Vagy inkább köpni.
Most, hogy megint zenét hallgatok - ilyenkor kevesebbet olvasok - ismét rá kell jönnöm arra is, hogy a Cure számok azér tényleg nagyon durván emlékeztetnek egy-egy brutálisabb Pataky Attila darabra. Ment a hűtlen meg Fémszívű fiú, asztakurva.
De hát persze szeretni kell a Cure-t, mosmit tehetek. Robert Smith még mindig hitelesebb mint P.A. márványfarmerben meg Puma cipőben mikor aszongya, hogy "nem szabad, hogy elfelejtsék kimondani: szerelem" (most hangosan felröhögtem)
A Placebot bűnösen imádom, pedig tudom én, hogy valójában gagyi szar, de valahogy olyan kellemesen szemfényvesztő, hogy szeretem elhinni a hisztijüket. És hát persze Massive Attack, az örök szerelem.
És hát ha a Massive a szerelem, akkor a Prodigy a puszta szex; legszívesebben halomra basznám az összes tagot: mindig értékeltem az őserőt. Jóvanna.

Recognishun

Ma pont úgy nézek ki mint a 32 évesek. Ez rettentően elkeserít, úgyhogy mingyár elmegyek a nyúzatóba.
Mosmár nemcsak ütődött leszek hanem öreg is? Nanemár.
Megyek, oszt táncolok kicsit, az olyan felszabadító, legalább öt évet szoktam fiatalodni tőle. Mióta a dvd-lejátszómon hallgatom a zenéket, azóta állandó buli van nálam, kurva jó szexbasszokat nyomatok éjszaka is. Egészen beleestem a dvd-lejátszóba, igazán jó társ a blogom mellett. Az állatok és a tárgyak olyan kellemesen megbízhatóak és beszélni sem tudnak. Idilli.
Úgy látom a macska viszont már nem szeret, nem is jó társ, ejnye: nem köszönt mikor hazajöttem. Biztos ő is bipoláris. Majd egyszer arra jövök haza, hogy nyiszálja az ereit, vagy ilyes.

"A kurva életbe egy igazi hős"

Na az akarok lenni. Igen, jól sejtitek, megvolt a mai bolhacirkusz és annyira rettenetesen és mocskosul unom, hogy a kreatív energiáimat analfabétákra kell pazarolnom. Lassan már fizikai fájdalmat érzek, mikor minimális absztrakciót sem igénylő dolgokat kell újra meg újra elmagyaráznom ("De mi az a do?" Ki a faszt érdekel tulajdonképpen, hogy mi az a do? De tényleg....)
Fúbazmeg, mekkora csapda ez a tanítás. Egy kibaszott zsákutca. Megint a pályaelhagyáson gondolkodom, bár fogalmam sincs, mi mást csinálhatnék, főleg most, hogy elkezdenek mindenkit mindenhonnan kirugdalni. De lassan azt gondolom, talán egy multikatonának is jobb dolga van mint nekem. Illetve nincs jobb dolga, de tán jobban mossák az agyát, egészen addig, amíg elhiszi, hogy neki aztán kurva jó. Nekem még csak az agyamat se mossa senki, csak a forradalmár magyar tanár nyomatja, hogy "dehát nem látod, mekkora szar ez az egész?"...és hát persze hogy látom.
Asszem egyébként itt a kulcsa az egész szaros egzaltáltságomnak: hogy valahogy nagyobb dolgokra számítottam én mindig is és most itt vagyok ezzel a sok semmivel és csak várok valamire és közben szénné unom magam. Olyan vagyok mint egy férfi, picsábamár. A férfiak akarnak önmegvalósítani szüntelenül.
Azt ugye már látom, hogy én kurvára nem az anyaságban fogok kiteljesedni, sajnos az életnek ez a szférája teljesen hidegen hagy. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, befejeződne az élet, feloldódnék az anyaságban ahogy azt mindenki teszi. Már lehetne két gyerekem. Az egyik most lenne 12 éves, a másik 6. Nem is vagyok igazi nő, francbamár. Ezér nincsen nekem normális pasim biztos. Nemtom mért van ez, sosem érdekelt a gyerekszülés, kislánykoromban sosem álmodoztam esküvőről. A zűrök viszont már kurva hamar bekavartak az életembe, azok voltak a jelek bizonyára, már a bölcsiben, ahol ugye folyton balhét kavartam magam körül, milyen röhej.
Nyilván a kibaszott unalom miatt keveredem folyton fölösleges kapcsolatokba és mindenféle elmebeteg ügyekbe is. Mer olyankor legalább történik valami. Időnként megmentek egy pasit önmagától és olyankor fontosságom teljes tudatában cselekedhetek. Elképesztő. Van az a Björk szám, hogyaszongya "state of emergency is where I want to be".
De hát ezek is csak unaloműzőnek jók, ideig-óráig. Hogy is mondta M amikor még szeretett? (Vagy amikor még volt ereje színlelni, hogy szeret) "Úgyis el fogsz hagyni mert te olyan ráunós vagy". És hát igen, jól meglátta ő akkor az én lényegemet.
Mer hát tényleg ez van, ez itten valami szép nagy spleen. Persze semmi baj ezzel és tulajdonképpen egész jól gördülnek a dolgok így is, csak nekem kéne valami igazi nagy világmegváltás, forradalom, űrutazás, háború, világégés, mittomén. Tán most kéne egy kis LSD...hátha megnyitná azokat a bizonyos kapukat, shite.
Oké, bevallom azér, a legnagyobb problémám, most, hogy D elment, hogy kivel nézzem meg a Fűrész 3-at - vele tök jó mozis üzleteket kötöttünk, ha megnézett velem egy horrort, akkor utána muszáj volt megnézni valami kurva idegesítő repülős filmet cserébe -, merhogy rajtam kívül mindenki irtózik a horrortól, egyedül meg milyen gagyi már buta filmeket nézni. És igen, van még egy nagy bánatom is: nem is volt olyan jó a Shop-stop. Untam. Francbamár.


PS.: Kiegészítés D. kérésére:
"ha megnézett velem egy horrot, akkor utána muszáj volt megnézni valami kurva idegesítõ repülõs vagy katasztrofa filmet cserébe -, merhogy rajtam kívül mindenki irtózik a horrortól - es ide pedig kerlek fogalmazd bele, hogy en is szeretem a horrorokat'


Újabb kiegészítés D kérésére:
ez igy nem jo, vedd ki rogton, nem szo szerint akartam, genyo!!! ez igy ubergagyi!!!
(hangosan röhögök)