Ma megtörént az áttörés nekem és Lénának is: Léna ma a bölcsiben vieni Marci, vieni! felkiáltással hívta a matracokon ugráló Marcust (eddig aktívan szinte sosem hallottam használni az olaszt), mikor értük mentem; én meg később a játszótéren egy nagymamával beszélgetve egész értelmes mondatokat csikartam ki magamból, de valószínűleg túl komolyan vettem a nyelvleckét és nagyon sokat beszéltem rövid idő alatt, mert a néni sietve lelécelt (jó, lehet, hogy csak utálta a pofám, ezt sosem fogjuk megtudni), viszont a lényeg, hogy nyilván akkorra tanulna meg mindenki olaszul a családban, mikor hazamegyünk, szomorú; és az az igazság, hogy ma belenéztem lelkem legmélyebb bugyraiba és arra jutottam, hogy egyáltalán nem akarok hazamenni és tulajdonképpen sírva szűkölök a hazamenés gondolatától is, mert jó nekem itt és már előre fáj a szívem egy újabb elhagyott országért.
És nem maradhattok? Az ovi még mindegy, majd csak az iskolánál keményedik a helyzet.
VálaszTörlésnem sajnos, Marcinak szerződése van Budapestre.
VálaszTörlésMegértelek, együttérzek. Erika
VálaszTörlésNezzuk a jo oldalat:
VálaszTörlésmehetsz az Olasz Kulturintezetbe haverkodni, ha akarsz. Oda jo koponyak jarnak, nem menekulnek el, mint a nagyik. Jok a programok, peldaul fagyinyalas, keddenkent olasz filmek vetitese.
Budapesten vannak jardak, falun nincsenek.
Otthon tanithatsz a diplomaddal. Trieszti elmenyeidet olvasva talan Pisaban sem lenne egyszeru dolgod. Ki tudja.
Hm, hirtelen ez a harom jutott eszembe, de biztos van meg egy csomo. ;)
köszi Erika, az mindig jól esik:)
VálaszTörlésfranciakulcs: persze, mondogatom ezeket ész nélkül, csak mégis nehéz a cigányélet - épp mire megszoknám az életet valahol, mindig megyünk is tovább...
VálaszTörlésHát, nagyon megértelek (nyilván sovány vigasz, de pont így volt nálunk is: mire a kölök meg én is elfogadható szintre küzdöttük magunkat, már tovább is álltunk...) És már most azon rettegek, hogy mennyire szabad megszokni meg megszeretni az angolokat, mert aztán megyünk megint tovább... de talán utána már mi is haza, de mi olaszországban is úgy gondoltuk, hogy innen majd haza... mondjuk csak halkan mondom, hogy azért a bp-i szerződés az nagy királyság ám karrierwise! (ja, folyton más van bejelentkezve, de megint manner voltam)
VálaszTörlésmanner: csak az a baj, hogy a budapesti szerződés is csak három évre szól, aztán megint nem tudjuk mi lesz...
VálaszTörlésÉn megmondtam a férjemnek, csak olyan helyre mehet legközelebb, ahol ugyanazokat a nyelveket tanulja a gyerek.
VálaszTörlésde gondolom ez nálatok sem kívánságműsor...
VálaszTörlésSajnos nem. Én elmondom mit akarok, ő meg egyszer csak hazajön és közli, x idő múlva megyünk valami kutyafasza helyre. Én persze közlöm hogy nem, aztán meg megyünk mégis.
VálaszTörlés