Ha van gyerekes-szülős Murphy törvénykönyv, akkor biztos szerepel benne, hogy a szimpatikus szülők gyerekei mindig aranyosak, kedvesek, udvariasak és jól neveltek és az ellenszenveseké szinte sohasem azok.
Nem tudom igazából megállapítani, hogy ez tényleg így van-e, vagy a szimpatikus szülők gyerekeihez az ember eleve máshogy áll hozzá, ezt a kérdést még vizsgálnom kell egy darabig.
Igazából először főként a rejtély izgatott, hogy ha új ajándékként már lehet kommmentelni, de csak nehezen, akkor vajon hogyan... de megvan :)
VálaszTörlésNem tudom, Murphyvel azonos-e az ismeretségi köröm, de nekem vannak nagyon rokonszenves és jófej ismerőseim elviselhetetlenül hülye gyerekekkel, és a gyerekeimnek vannak a jófej barátaik közt olyanok is, akiknek a szüleitől hideglelést kapok. Mondjuk az jó, hogy minél nagyobbak a gyerekek, annál kevésbé muszáj a szülőkkel is találkozni, illetve a barátaimmal is lehet végre gyerekek nélkül.
igen? hümm. hát, én ezt főleg külsőre, meg felületes beszélgetésekre alapozom, de eddig eléggé bejött, persze nyilván az is számít, hogy két-három évesekról van szó, ilyenkor azért még nem olyan nagyok a különbségek (dehogynem:))
VálaszTörlés(egyébként meg jó a blogod:))
VálaszTörlésHát, vannak rokonszenves ismerőseink szeretetre méltó gyerekekkel is... és igen, a valószínűség talán nagyobb, hogy így legyen, mint hogy ne. De azért mérget nem vennék rá.
VálaszTörlésKöszönöm! ezek szerint te vagy az új francia olvasó? (tudom, Pisa, de a blog Franciaországot ír) :) Én is szívesen olvasom a tiédet - eddig sokszor azzal a feszültséggel, hogy megszólalnék, ha bírnék.
Franciaország? ennyire mellé lő? fura.
VálaszTörléstessék, most lehet beszélni:)
én sem gondoltam, de Olaszországból nincs találat, azt meg csodálkozva láttam, milyen látogatottságra tettem szert hirtelen Franciaföldről
VálaszTörlésbeszéltem, az ölésről