Tegnap volt megint bölcsis buli, a mostani tematika szerint növényeket ültettek a szülők és a gyerekek közösen, meg kellett vinni sütit; a sütiket becsomagolták és eladták a szülőknek, hogy aztán a befolyt összegből a bölcsi fejlesztéseit támogassák.
A buli most valahogy nem volt olyan nagy szám, különösen, hogy a gyerekek az idő nagy részében - nagyrészt véletlenül - egymást csapkodták a kerti szerszámokkal.
Egyszer volt a bezzeganyán egy vita, hogy a játszótéren neveljük-e más gyerekét, hát, én kíméletlenül kirántottam a gereblyét annak a kisfiúnak a kezéből, aki épp Léna szemét készült kicsapni csak úgy, játszásiból, mondjuk titokban azért gutaütést is kaptam a gyerek szülei miatt (mit ad isten, a furcsa tetkós pár volt, akikről már meséltem), mivel jó messziről, idült mosollyak figyelték az eseményeket (az volt az arcukra írva, hogy jaj, de ügyes a mi kicsikénk) és eszükbe sem jutott rászólni a kölökre. Szóval a kérdés inkább az, hogy neveljük-e a más gyerekek szüleit a játszótéren...megfigyelésem szerint nem ártana, de persze én is csak hangember vagyok: eddig még sose szóltam be senkinek, pedig történt már pár furcsaság.
Itt van néhány kép a jeles eseményről.
Hogy neked mennyi képed van a gyerekekről! Megihlettél egy posztra a szülőkről. Igen, a szülőket is nevelni kell! A játszóházban a gyerekeknél csak a szüleik hülyébbek. Abban a sárga kis vödörben a bölcsitekben nagyon jó kis harci eszközök vannak. Kifejezetten annak a korosztálynak való :-)
VálaszTörlésigen, borzasztóak tudnak lenni a gyerekek is, meg a szülők is, de ebben a korban még én bizony mindig a szülőket hibáztatom. nevelni fárasztó, ráadásul folyamatosan kell - szerintem sokan ezért nem csinálják.
VálaszTörlésRáadásul nem csak az ilyen veszélyek miatt frusztrálóak ezek a szülők, én mindig nemnormálisnak és túllaggódónak kezdtem magam érezni tőlük és kezdtem magamba szállni, hogy vajon jól csinálom-e ezt a folytonfigyelést és folytonfelügyelést.
VálaszTörlés