De értitek, Angliában sokszor vacak idő van, viszont egymást érik a játszóházak, ahol esőben is kitombolhatják magukat a gyerekek. Itt egy darab ilyen sincs, pedig folyton esik, nem is értem. (Bár ez az év állítólag extrém - ilyen a mi formánk.)
A lakásba beszorulva mindannyian nagyon nyűgösek vagyunk - a gyerekek egyfolytában mondogatják, hogy menjünk sétálni és nekünk is klausztrofóbiánk van itthon egy idő után -, gyerekek, ne szüljetek, amíg nincs kertes házatok.
Gyerekekkel az valami csodálatos lehet, én szerintem csinálnék a kertben egy fedett játszórészt is, istenem, mindig elképzelem magam, ahogy a szép napsütésben én a lugasban üldögélek, ők meg vidám arccal szórják egymás fejére a homokot (ez különösen kedves elfoglaltságuk).
Jó, hát az eső akkor is kellemetlen, de ha lenne fedett játszórész...eh, na mindegy, csak azt akartam mondani, hogy utálom az esőt.
