Ezt gyorsan elmesélem, nagyon mókás: a gyerekek elkezdték nevelni egymást. Főleg Léna csinálja, de már Marcika is átvette tőle: az éppen okoskodó fél a másik arcába hajol közelről és tagoltan, baromi hangosan ilyeneket mond: nincs több keksz, Marcika. Először kezet mosunk, Marcika. Először levesszük a cipőt, Léna. Nem ugrál Marcika. Nem kell sapka, Léna.
Egyszer, amikor Léna szokatlanul tudálékosan csinálta, Marcus hirtelen fejbe kólintotta - természetesen megszidtuk érte, de én a szívem mélyén megértettem, állati idegesítő, mikor kioktatják az embert, hát nem?
Ja, amúgy ha van jó konfliktuskezelő módszeretek, írjatok, én valahogy nem találom a megfelelő eszközt, hogy leszereljem az állandó bunyózást - nálunk nincs semmire csapkodás, úgyhogy ezt ne javasoljátok; erőszakot nem torlunk meg erőszakkal ugye -, de nagyon nem szeretem, hogy folyton ütik egymást. Akkor kezdték, mikor elkezdtek bölcsibe járni, hogy ez összefügg-e a többi gyerekkel, azt nem tudom, igazából sokszor azt gondolom, hogy ezeket a meccseket muszáj lejátszaniuk egymással, de azért zavar.
