Marci elvitte focizni a dedeket - tök büszke vagyok egyébként, mert ha választhat, Marcika mindig velem akar focizni; én ugyanis állatira beleélem magam a játékba és ordibálok, hogy góóól meg kötény és ő olyankor nagyon nevet -, én meg itthon maradtam me time-on (na jó, alapvetően mákos gubát csinálni, küldött mákot a nagynéném, juhéjj) és ezért gyorsan kihasználom az alkalmat és elmesélem, hogy a legjobban az jellemzi a gyerekeknek ezt az időszakát, amikor ülnek az asztalnál és még el sem hangzik igazából se kérés, se felszólítás, csak mondjuk egy erőteljesebb Marci és Marcika, sápadt, konok kis arccal, dacos szájbiggyesztéssel, tulajdonképpen inkább közönyösen, mint dühösen kicsit megrázza szép szőke fürtjeit és csak ennyit mond: nem.
PS.: Még Marcusról akartam mesélni, hogy valamelyik nap előbb ébredt délután, mint Léna és, mivel megint nem nagyon alszunk éjszaka nátha és ocsmány köhögés - na mi más? - okán, hát én is elájultam velük együtt, persze Marcikára felébredtem, gyorsan kivettem az ágyából és magam mellé tettem és életünkben először (próbáltuk már, de két gyerekkel nagyon nehéz együtt aludni), kiskifli-nagykifliben szunyáltunk szerelmesen még vagy egy fél órát.
Csodás volt és egy kicsit megint elkezdtem irigyelni azokat, akik egyszerre csak egy gyerekre figyelnek, egy gyereket etetnek, egy gyereket tutujgatnak. Persze amikor ketten ölelnek-puszilnak, az is csodás, ugyanakkor ha kettő hempereg a földön istentudjamilyen dacból kifolyólag, az, hát...kemény. A dupla dackorszak nem tréfadolog, bár asszem kezdem megszokni.
PS.: Még Marcusról akartam mesélni, hogy valamelyik nap előbb ébredt délután, mint Léna és, mivel megint nem nagyon alszunk éjszaka nátha és ocsmány köhögés - na mi más? - okán, hát én is elájultam velük együtt, persze Marcikára felébredtem, gyorsan kivettem az ágyából és magam mellé tettem és életünkben először (próbáltuk már, de két gyerekkel nagyon nehéz együtt aludni), kiskifli-nagykifliben szunyáltunk szerelmesen még vagy egy fél órát.
Csodás volt és egy kicsit megint elkezdtem irigyelni azokat, akik egyszerre csak egy gyerekre figyelnek, egy gyereket etetnek, egy gyereket tutujgatnak. Persze amikor ketten ölelnek-puszilnak, az is csodás, ugyanakkor ha kettő hempereg a földön istentudjamilyen dacból kifolyólag, az, hát...kemény. A dupla dackorszak nem tréfadolog, bár asszem kezdem megszokni.
