boxos

Volt valaki a boxon nemrég, aki nagyon érdekelt és még mindig sajnálom, hogy nem jött össze az a valami amit elképzeltem.

Merhát egyáltalán nem azt sajnálom, hogy vele nem jött össze, hanem hogy a pasi valójában kicsit sem volt olyan, akivel bármi is összejöhetett volna (vagy összejöhetne, nemtom itt hogy helyes, döntsétek el).
Ez a baj ezzel a kurva netes ismerkedéssel: túl sokáig ábrándozol a másikról és élőben általában mindenki jóval lehangolóbb mint írásban. (Na jó, most nem sorolom ide a barázdálatlan agyú analfabéta agyhalottakat, olyanokkal mondjuk nem is kalkulálok soha)
Ebben az esetben mondjuk a gyors randi sem segített volna: nemcsak durva világnézeti különbségek voltak köztünk, de a kémia sem működött (nálam legalábbis nagyon nem), úgy meg aztán megette a fene az egészet. Persze könnyen lehet, hogy ő csak egy dugásra gondolt (állítólag minden férfi így működik és újabban nem is titkolják...), mert elég hamar elpárolgott miután nemet mondtam az első randis szexre.
Hogy most miért mondom ezt? Nemtom, ma eszembe jutott, hogy milyen nagyon akartam volna azt a pasit olyannak, amilyennek képzeltem amíg nem találkoztunk.
Rajongva imádtam volna ha megmarad arctalan levelezőpartnernek, mostanra meg csak egy emlékfoszlány, igaz, a találkozásunk után szabályosan depressziós lettem, annyira csalódottá tett a dolog. Mondjuk a rajongás talán kissé túlzás, mert március 15. körül elkezdte tolni a nagyon jobbos politikai faszkodást, ami nálam libidógyilkos, tehát hosszú távon valószínűleg mégsem imádtam volna annyira. Nem feltétlen a jobbos nézetek zavarnak, hanem inkább ez a magyar környezetbe ágyazott fülledt jobbosság: az agymosott fidesz-zsargontól, a vadmagyarságtól meg az összeesküvés-elméletektől egyszerűen kiráz a hideg...igazából azt sem szeretem ha valakit túlságosan foglalkoztat a politika. Mindig potenciazavarokat sejtek az ilyesmi mögött (most hangosan felröhögtem).
Faszom lovebox.