Azon elmélkedtem az ágyban heverve (földöntúli boldogságban, oh yeah), hogy miért vonzanak olyan végtelenül az öntörvényű férfiak, akiket mindenki joggal nevez gecinek, ugyanis általában összeférhetetlenek és iszonyatosan önzők.
Azt hiszem pont ugyanaz az ellenállhatatlan ezekben a pasikban mint ami a macskákban vonz olyan nagyon: egyrészt nyilván a kiismerhetetlenségük, az, hogy sosem tudod mi fog történni a következő pillanatban, sosem tudod szeretnek-e igazán, sosem tudod mit gondolnak; ettől minden olyan titokzatos és izgalmas.
Másrészt az öntörvényűség nagyon egyedivé és erőssé tesz valakit: az az üzenet, ami árad az ilyen férfiak minden egyes szavából és mozdulatából - "nincs igazán szükségem rád" - azt sugallja, hogy egy ilyen pasi bátor és erős és bármi történjen, ő kibírja majd.
Az ilyen emberekben az is vonzó, hogy hihetetlen nagy szabadságot kapsz tőlük: ha akarsz maradsz, ha nem, hát menj isten hírével.
Nyilván hozzáadódik ehhez még az én brutálisan erős lelki mazochizmusom is, amitől különösen izgalmassá válik az érzés, hogy ki vagyok szolgáltatva valakinek.
Amúgy lassan kjúros kurvává maszkírozom magam és vadul ugrálok hajnalig, sej.
Ez nem jól van így.
VálaszTörlésEgy rendes csávó nem tud kiszámíthatatlan lenni és nagy meglepetéseket okozni?
VálaszTörlésaz öntörvényűség nem feltétlen jelenti azt, hogy az illető nem "rendes"...azt mondjuk valószínűleg hiába várná egy ilyen pasitól az ember, hogy jó fiú módjára alázatosan szolgálja (persze aki ilyen társat választ, aligha vágyik ilyesmire). megjegyzem, én sem vagyok az a hagyományos értelemben vett jó kislány (ha esetleg még nem tűnt volna fel...), aki mosolyogva, kötényben főz egész nap, szóval furcsa is lenne ha alázatos szolgára vágynék...de ha a sztereotíp gondolkodást bekapcsoljuk itten, akkor nem, a rendes pasik nem izgalmasak és nem érdekesek. persze elérhet az ember az életének olyan szakaszába, hogy nyugalomra vágyik egy "rendes" (milyen pejoratív ez) pasi mellett. én még nem tartok itt, de sosem tudhatjuk ugye...
VálaszTörlésEz a kettősség bennem és sok más emberben is megvan, nálam ez úgy jön le, hogy vágy a biztonság, nyugalom "rendes élet" után, másrészt vágy az izgalom, a kalandok után. Vagyis van az embernek egy "klasszicista" és egy "romantikus" oldala, kiben melyik erősebb, nálam egyértelműen az utóbbi, csak magamra raktam ezt a klasszicista izét, de nem érzem jól magam benne.
VálaszTörlésIván, ha méltat még hozzászólásra ilyen reménytelen eseteket, azt fogja mondani, micsoda baromság ez, ha tudsz kefélni, akkor az a romantika, ha nem, akkor az klasszicizmus, micsoda faszság ez.
VálaszTörléslám, lám, Iván a te tanítód...
VálaszTörlés