kedd, április 24, 2007
E. aszongya
"én meg nem tudok ragaszkodni senkihez, nekem nem jelent semmit, hogy ő létezik, persze ha találkozunk, akkor élvezem az udvarlást, meg minden, de kérem, ne higgye már azt, hogy ettől én még akarom őt. nem akarok semmit, jó az nekem, ami van, élvezem a szabadságot, ugyanakkor belepusztulok, hogy úgy érzem, senki sem szeret, de hát ez van, tulajdonképpen én választom az utamat..."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ez tök világos.
VálaszTörlésnagy szerencse, hogy ilyen szépen megfogalmazta ezt az én kedves ismerősöm...
VálaszTörléshát igen, enikő (se)nem egyszerű eset...
VálaszTörléssejtem...
VálaszTörlésaz ember nem figyel oda egy pillanatra és máris pusmognak a háta mögött...;) -enikő- (ha valamit véletlenül félrenyomok vagy hasonlók, akkor nem ér kiröhögni, üzenetrögzítőn is mindig félrebeszélek)
VálaszTörlésez határozottan nem pusmogás, na!
VálaszTörlés::kurvára röhög mellesleg
pedig direkt nem azt írtam, hogy félreklikkolok, hogy ne adjak okot a röhögésre...-enikő-
VálaszTörlésenikő, klikkolj félre (ez mellesleg olyan mintha valami döbbenetes perverzió neve lenne)
VálaszTörlésigen, szerintem is elég perverzül hangzik, lehet, hogy igazából ezért röhögök ezen kifejezés elhangzásakor minden alkalommal üvöltve (és mondok ily borzalmasan kacifántos mondatokat...)
VálaszTörlésmost szimplakertrészegség, van esély, hogy félreklikkoljak, nevessetek, nincs más, csak a most vagy soha, meg a nagyfröccs, hogy még annyit se tudjak, hogy, mindegy, nem folytatom, inkább máskor írok sok okosságot a többi bejegyzésheuz, mert most olvasni is alig...... az enikő.
VálaszTörlés