Bizony néha sírhatnékom van amikor végigmegyek bizonyos utcákon, ahol az utolsó kavics is emlékeztet valamire a múltból. Ugyanígy fáj a szívem, amikor beleszagolok a levegőbe és az életem hosszú periódusai játszódnak le újra, egyetlen másodperc alatt; vagy amikor zenéket hallgatok és hirtelen mindenféle érzések, hangulatok térnek vissza a semmiből.
Nehezen viselem a változást, de belehalok az állandóságba. Úgy vagyok az emlékekkel mint az álmokkal: fájnak akkor is, ha szépek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.