Nagy szerencse, hogy dolgoznom kell mert így muszáj emberhez hasonlítanom, ha nem akarom elveszítenem a diákjaimat.
Egyébként elképesztő dolgokat hoz ki belőlem a stressz: a baszatlanságtól boldogtalan, az adrenalintól olyan furcsán felajzottan boldog vagyok. Összességében nincsen is közérzetem. (Elhagyott a közérzetem, eh)
Hát így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.