Eszembe jutott az egyik Illés számból az a sor, hogy Sikítani akarok; muszáj sajnos dolgoznom, pedig nem érek rá ilyen marhaságokra, nagyon sok okoskodnivalóm lenne még.
Baromi jó, mert ma valami arabokról álmodtam és amúgy is alig tudok aludni, hát kell a francnak ez a fölösleges stressz, a saját szakdolgozatom megírása is olyan volt mint valami rémálom, olyan kibaszott bonyolult kísérletet varrt a nyakamba a konzulensem, amihez hetekig kellett számolgatni, meg magnót hallgatni, emlékszem, a leadási határidő közeledtével rendszerint bőgve hívtam a szüleimet, hogy lelki segélyben részesítsenek (igen, sokat sírok, mielőtt megkérdeznétek, bár mostanában, a spleen megjelenése óta, már azt is alig). Istenem, ha ez kész lesz és újra szabad ember leszek, akkor csak henyélek vidáman minden este és nem lesz más dolgom mint okosan elmagyarázni, hogy mi az a do...
Amúgy meg nagyon érdekes virtuális barátainknak engedélyezni, hogy kilépjenek a virtualitásból és hangot öltsenek.
Nem is tudom mit gondoljak erről. Nem, nem bonyolítom túl, bár nem is én lennék, ha nem volnának ilyen megnevezhetetlen fajtájú emberi kapcsolataim...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése