A költő: a szavai. Az alvószegek, a plakátmagány, a maontják, egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy. Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy magyarnak lenni főként nem más, mint az "ilyen" szavak ismerete. Öröme. A mitnekemtezordon, a kiterítenekúgyis, a márvénülőkezemmel. Nagy dolog ez, nagy dolog valahol otthon lehetni. *
Fene a műveletlen pofámat. Ha ismertem volna, a hosszú, bonyolultan magyarázós post helyett csak idézem szépen. Ajándékba kaptam a blog egyik olvasójától és nagyon tetszik, nagyon örülök, köszönöm.
*Esterházy Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.