És ha már szó esett a tanárságról: jó ideje folyamatosan azon szorongok, hogy mikor és hogyan és mit fogok én újra dolgozni.
Állítólag Amerikában annyira vacak a helyzet, hogy az embereknek még úgy sincs munkájuk, hogy bármit elvállalnak - úgyhogy könnyen lehet, hogy még egy McDonald's-ban sincs esélyem, nagyszerű.
Nem mintha ilyen helyen szeretnék dolgozni (ha már diplomáztam, legyen legalább egy aktatologató munkám, mer az milyen jó már (nem)), ugyanakkor fogalmam sincs, hogy mire van itt lehetőségem és persze azt sem tudom, hogy számít-e bármit, hogy van magyar diplomám. Persze az is jó kérdés, hogy egyáltalán itt maradunk-e és ha igen, meddig, az egész élet annyira bizonytalan, hogy lehetetlen tervezni.
Az angoltanárságot én már otthon sem akartam nagyon erőltetni (egyszerűen elegem lett a bizonytalan megélhetésből meg a megbízhatatlan tanítványokból és lemondott órákból), itt meg ugye nyilván korlátozottak ezzel a végzettséggel a lehetőségeim (de ha hiszitek, ha nem, vannak itt is nem anyanyelvi angol tanárok, bár ez engem is meglep).
Sokat gondolkozom azon, hogy tanulok valamit, valami egészen újat, de a legolcsóbb tanfolyamok és online kurzusok is iszonyatos összegekbe kerülnek, nagyon kiábrándító. Egyelőre persze itt a babázás, de azért nem szeretnék örökre itthon ülni, bár kétségtelen, hogy nulla önbizalmam van most, hogy több mint három éve nem dolgozom; jelenleg el nem tudom képzelni, hogy képes legyek nem agyhalottnak való munkát végezni, pedig valójában nem sokat változott az "agyhasználatom" - épp csak nem dolgozom, hát igen -, mióta gyereket szültem (ekkor állítólag tragikusan elbutulnak a nők): egy csomót elmélkedem, olvasok, próbálok néha filmeket is nézni, meg különben is: szerintem az ember a Cini-Cini Muzsikát is használhatja okosan, a maga javára (is)...
Nem baj, az anya karrierizmusa úgyis csak árt a gyereknek. :)
VálaszTörlésHaho, bocs, csak kutyafuttaban, mert meloban vagyok.
VálaszTörlésLecci osztondijat szerezni, amig a gyerekek kicsik, szocialis munkasnak tanulni, aztan - vagy meg közben - nagy kedvvel melozni. Szerintem - ezer eve olvaslak - a szoc.munka igencsak neked valo es fogod elvezni.Kereslet aztan van dögivel a vilag minden tajan.
Üdv. egy szocialis munkas nenitol
Ezt a bejegyzést szó szerint írhattam volna én is.
VálaszTörlésSírok. Szarban vagyunk.
szocmunka? hümm. jól hangzik, bár elképzelésem sincs, hogy hogyan kap az ember ösztöndíjat, ha már nem diák...
VálaszTörlésHa megsem mondanal le veglegesen a nyelvtanarkodasrol, akkor van egy blogger, Phoebe, aki amerikaban volt angol tanar. Persze voltak neki mindenfele kiegeszito kepzesei, TOEFL, stb, de o biztos tud tanacsot adni.
VálaszTörléshttp://eletamerikaban.freeblog.hu/archives/2011/09/29/Ha_angoltanundefinedrt_keresel/
szerintem biztosan nemzetközi tanári diplomája van, az jó dolog, csak rengetegbe kerül, gondolkodtam már rajta, hogy megcsinálom. mindenesetre köszönöm a tippet.
VálaszTörlés(nekem egyébként van egy Proficiency nyelvvizsgám és igaz, hogy az brit, de elvileg a TOEFL-lel egyenértékű, tehát taníthatnék vele talán - bár a nyelvvizsgák is lejárnak, meg aztán az amerikaiak nem szeretik elfogadni az európai vizsgákat)
A szocmunkás vagyok.
VálaszTörlésBocs, igen, nem gondoltam át és lövésem sincs, arrafelé hogyan lehet az ember újra diák és hogyan tesz szert ösztöndíjra.
És próbaképp önkénteskedés?
hát, én boldogan lennék önkéntes (már vagy ezer éve AIDS counselor akarok lenni, pl), de nincs annyi pénzünk, hogy a babákat bölcsibe adjuk, én meg ingyen dolgozzak. nem tudom mi erre a megoldás, majd kérdezősködöm, hátha valaki mond valami okosat.
VálaszTörlésIgen. Pl. heti 2 óra önkénteskedés kapcsolatépítési, infoszerzési, kimozdulási, önbizalomnövelési céllal beleférne?
VálaszTörlésSzocm.
És még: a szociális munkához kiváló tapasztalat a tanárság és a saját gyerek nevelése.
VálaszTörlésHú, a gyerekeitek pedig annyira gyönyörűek!
Szocm.
na, hát akkor máris szociális munkát végzek:)
VálaszTörlésegyébként az önkéntesség nem arról szól, hogy minél többet dolgoztatnak, ha már ingyen csinálod? nemtom, hogy akarnának-e engem heti két órára,de persze sosem lehet tudni, keresnek sokfelé önkéntest. tényleg és Magyarországon nem pokoli szociális munkát végezni? úgy értem nulla infrastruktúrával (bevallom, azt képzelem, hogy semmi pénzt nem áldoznak erre) és gondolom éhbérért? vagy rosszul gondolom? vagy így is megéri?
ugye milyen szépek az állatkák?:)
Nem, kultúrosabb helyeken (pl. itten Ny.Európában) az önkéntest nagyon meg szokták böcsülni és vigyáznak rá, fokozatosan terhelik, figyelik-kérdezgetik, mit csinál szívesen stb. A nagyobb szervezeteknél szokott dolgozni külön önkéntesszervező, aki ki van képezve a jó bánásmódra alaposan. Muszáj ezt így, mert Ny.Európában önkéntesek nélkül összeomlana a rendszer, hiába feccölik bele az isten pénzét is.
VálaszTörlésJó a spúrod, M.országon szörnyű a szoc.melósok helyzete a vészes pénzhiány és az ostoba, rövidlátó politika miatt. (Volt szerencsém pár évet lehúzni önkéntesként M.országon, amikor még - 5-10 éve - lényegesen jobbak voltak a viszonyok. Az utóbbi időben néhány barátom - bár fájó szívvel - hagyott csapot-papot és errefelé talált munkát.)
A heti 2 órára azért gondolok, mert lassanként talán el tudnál járni hétvégén pár órára és akkor a dolgozásod-kimenőd legalább kiadást nem jelent. Tudom, van hátránya is, de hát hja.
Mi évek óta működtetünk egy országos adatbázist, bármely szervezet közzéteheti az önkéntes-igényét és az ajánlatok között böngészve bárki jelentkezhet önkéntesnek. A szervezetek heti 1 és 10 óra közötti időráfordítást szoktak kérni, igen ritka a hosszabb.
Tuti, hogy az ilyesfajta adatbázist az amcsik is föltalálták. (Ha pedig mégsem, hát kell nekik csinálni sok pénzért! :D)
Az állatkák nemcsak szépek! Tö-ké-le-te-sek!
Szocm.
ott meg lehetnél magyartanár
VálaszTörlésnagyon nem szeretnék; egyébként el nem tudom képzelni, hogy bárki magyarul akarna tanulni. úgy értem legalább annyi ember, hogy abból normális bevételem származzon...
VálaszTörlés