Alapvetően tényleg hányingert kapok már a politikától, de a politika kapcsán azért szeretek moralizálni és sokat gondolkodom azon, hogy mennyire vicces már és milyen szépen példázza az emberek viszonyát az igazsággal az, ami Gyurcsánnyal történt.
Mert úgy általában mindenkinek az a véleménye, hogy a politikusok hazudnak, átvernek minket, csak a maguk gesztenyéjét kapargatják (vagy mi), stbstb, persze mindezt szép köntösbe bújtatva, ígéretekkel és szép szólamokkal elaltatva mindenkit.
És amikor jön egy politikus és azt mondja, hogy igen, kérem, hazudtunk - azaz politikai pályafutása során egyszer mégis igazat mond -, akkor azt a bizonyos politikust mélységesen felháborodva, hazugot meg elkúrót kiáltozva elkergetik.
PS.: Ja, igen és ez lejárt lemez, ahogy mondjátok. Csak mostanában sokszor eszembe jut mert nagyon tanulságos és annak idején valamiért nem írtam róla sosem.
PS+: És nem, ez a post nem Gyurcsány védelmében íródott, nem arról van szó, hogy Gyurcsány mekkora nyerő, mer megmondta a tutit. Nyilván nem akarta ő annyira megmondani a tutit, de ez nekem most mindegy is, inkább az egésznek a mechanizmusa érdekel - az, ahogyan reagáltak az emberek arra, amit mondott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.