Mindketten vadul elkezdték gyakorolgatni az állást-járást, úgyhogy egyszerre kell őket tréningezni (csak azért tréningezem őket, mert nagyon igénylik: mindig nekem mutatványoznak, aztán el kell kapni őket, ha hullanak), nem egyszerű, megőrülök ettől a kétfelé figyeléstől.
Léna már egész ügyes: kábé úgy megy pár lépést, mint Frankenstein, mikor életre kelt.
Azt majd még ki kell találnom, hogy hogyan fogunk együtt sétálgatni ha tényleg járni (futni) kezdenek (nyilván úgy, hogy én loholok utánuk és vészhelyzetben gondolom az egyiket a hónom alá csapva kergetem a másikat, ó, gyönyörű jövő), egyelőre el nem tudom képzelni, de hát eddig is megoldottunk mindent valahogy.
PS.: Egyébként állati aljasok egymással néha: valamelyik nap Marcika hangosan röhögve fellökte Lénát (ráadásul valahogy egy ujjal, nagyon vicces volt), aki neki háttal, gyanútlanul imbolyogva (de persze új tudásától mámorosan és büszkén) állt éppen.
na ezt megnézném videón
VálaszTörléssajnos nem tudtam felvenni, rövid jelenet volt...
VálaszTörlés