Most, hogy ilyen szépen elmeséltem nektek, hogy mekkora királyság minden estém a sok olvasással, hát naná, hogy tegnap éjfélig főztem, aztán éjjel meg kínlódtam (mostanában pocsékul alszom), folyton felébredtem, reggel kómában voltam, most futás helyett meg csak morgok itt.
Ráadásul a babák már megint személyiséget cseréltek és sok a hiszti meg a nyavalygás: Marcika lett megint a drága, szelíd jófiú, Léna meg az erőszakos, agresszív (pelenkázás közben szegény Marcikát pofozza, rémes; a büntetésen meg csak vihog) kis fúria.
És, bár ők nem egypetéjűek, szerintem igenis van valami telepátia közöttük: mindig mindent ugyanakkor és ugyanúgy csinálnak (csak időnként az egyikük agresszívabb és dominánsabb) és ez elég idegesítő, amikor például a kaja kiköpködésről van szó.
Amúgy meg a legjobban az bánt, hogy már megint annyira hiányzik az anyám (szerintem ezért alszom olyan rosszul egyébként) és olyan rettenetesen fáj, hogy nem ismerheti az unokáit, pedig annyira nagyon szeretné őket.
Ez a kurva gyász, ez sosem múlik el?
PS..: Ja és ígérem, hogy az összes levélre válaszolni fogok, csak pocsék levélíró vagyok, most meg még hisztis is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.