Iszonyatosan fáj, de nagyon szép lett. Nem találjátok ki, úgyhogy elmesélem, hogy ma egy indiai kozmetikusnál voltam.
A címmel egyébként nagyon egybevág egy-egy ilyen kis kirándulás, amikor valamiért nekem kell mennem valahová: nőgyógyászhoz, kozmetikushoz, cipőt venni, stb...ilyenkor ugyanis felvonul az egész család, a babák kabátban, cipőben nyűgösködnek a kocsiban (baromi nehézkesen indulunk el eleve, maga a pelenkázás is már rémálom mostanában), Marci hisztizik, hogy de ő nem ér rá, neki dolgoznia kell, én meg...nem is tudom.
Szomorú vagyok, hogy Amerika ennyire reménytelenné tette az életem. Tudom, tudom, tanuljak meg vezetni. De mikor, hogyan? Ki vigyáz akkor a gyerekekre? A bébiszitter nagyon sokba kerülne, más meg nincs, akinek le lehetne passzolni őket, eh, reménytelen ez.
Amúgy is most épp kezdem betegre unni magam, bevallom, kicsit az agyamra megy az egész napos Bogyó maci mesélés, kukucsozás meg kocka rakosgatás.
Nem lehet valahogy szabadságra menni a szülőségből? Nem vagyok telhetetlen, csak egy hétre mondjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.