szombat, június 23, 2007

Enikő ihletésére

Annyira nehezen szeretek meg valakit - persze, az ember sokszor csalja magát, de az ilyen dolgok mindig csak unaloműző játszmák, vacak egodagasztó megmozdulások - és olyan nehéz nekem valakihez igazán kötődni és közel kerülni és nem elfelejteni egy pillanat alatt ha nincs jelen, hogy hihetetlen nagy luxus lenne hamar eldobni, úgyhogy én "jó befektetést" - ó igen, a szó átvitt és nem átvitt és jackes értelmében is, vigyorgok ám ezen persze - keresek; keresek, egy lófaszt, reménykedem, hogy felbukkan egyszer, tudjátok, valaki olyan, aki nincsen is.
Nagy ritkán a semmiből előkerül egy-egy ilyen nemlétező lény, hogy aztán eldobjon ő, ha én meg akarom tartani.
Nagy büdös társasjáték.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése