"a man who has risen from poverty or obscurity by means of his own talents or energies"

Azon gondolkoztam tegnap, hogy István a legügyesebb autodidakta akit ismerek, ő tényleg az a fajta ember aki a jég hátán is megél.
Nagyon érdekes életútja volt, merugye autószerelőként kezdte, még érettségije sincs - mondjuk a filozófia szigorlatomra ő készített fel annak idején, a filozófiában meglepően járatos volt, amúgy is kurva sokat olvasott mikor épp az volt a mániája (később persze más mániái lettek, volt klasszikus zene korszaka meg film korszaka meg buddhizmus korszaka például) - és mindent magától tanult meg: zenélni, zenét írni és a web design-t is.
Annak idején még közveszélyes munkakerülő is volt - ez mennyire vicces fogalom - , egyszerűen utált dolgozni, aztán egy darabig képes volt így-úgy megélni a zenekarokból, most pedig baromi jó munkahelye van, mellesleg pedig reklám - és filmzenéket ír és a mostani zenekarával szinte csak külföldön koncertezik, vett egy lakást meg egy kocsit, szerintem nagy király.
Kicsit bosszantó ugyan, hogy én neveltem fel őt és más aratja le a babérokat, de az a helyzet, hogy ebben a mostani állapotában már nem is kéne nekem - én ugye a problémás egyedekre specializálódtam; ha valaki elkezd emiatt kioktatni és okoskodni, azt nyakon vágom, szóval óvatosan a kommentekkel -, bár kétségtelen, hogy még így is az egyik legeredetibb ember akit ismerek.