Időnként teljesen abszurdnak tűnő dolgok - igazából persze nincs bennük semmi abszurd - történnek velem és valahogy hirtelen minden olyan mintha csak álmodnám.
Na jó, nem gyűjtenek kecskék villanydrótokról havat, hogy piros bőrfoteleket gyártsanak belőle, meg Fannit sem viszik rabruhában Auschwitzba, sőt, a férjem sem kínai (ezek mind érdekes álmok a gyűjteményemből), de mégis valahogy kívülről kezdem szemlélni magam.
Egyébként is, ma vagy öt percre távoztam a világból, éppen ennyi ideig tartott ugyanis valami írásbeli feladat a kezdő órán. Konkrétan megszűntem létezni, nagyon izgalmas volt, mindenkinek ajánlom.
Na jó, nem gyűjtenek kecskék villanydrótokról havat, hogy piros bőrfoteleket gyártsanak belőle, meg Fannit sem viszik rabruhában Auschwitzba, sőt, a férjem sem kínai (ezek mind érdekes álmok a gyűjteményemből), de mégis valahogy kívülről kezdem szemlélni magam.
Egyébként is, ma vagy öt percre távoztam a világból, éppen ennyi ideig tartott ugyanis valami írásbeli feladat a kezdő órán. Konkrétan megszűntem létezni, nagyon izgalmas volt, mindenkinek ajánlom.
"mégis valahogy kívülről kezdem szemlélni magam"
VálaszTörlésnekem az egész életem ilyen. időnként valami visszarángat, de nem tart sokáig; vákuumként szippant utána ki az öntudatom a testemből. ha nem érnének fizikai ingerek, már rég felszívódtam volna valahol az űrben.
időnként nem is olyan rossz ez azért, bár tartósan nem jelen lenni nagyon kényelmetlen lehet
VálaszTörlés